Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

maradott."

247 A Kötelkönyvben 1702-ben már Dőry tulajdon, s így veszik fel: „Hetedik kötél: Dőry Pál uram Pathai háza". Miskolc nemesi ingatlanai általában a tulajdonos család nevét viselik a város topográfiájában, még akkor is, ha már más birtokolja az ingatlant. A középkori eredetű Miskolc környéki birtokos család, a Szirmayak is rendelkeztek egy kúriával Miskolcon, s 1641-ben Szirmay Péter megyei jegyző tiltakozik fivérének özvegye ellen, aki a miskolci Szyrmayház nevű nemesi kúriát és egy tapolcai szőlőt el akar idegeníteni bizonyos miskolci lakosoknak.

248 1645-ben előbb Vas Gergely majd néhai vitézlő Szoláth Tamás házastársa, Vadközi Zsuzsanna kegyes alapítványt tesz református diákok peregrinatiójára, 800 forintot érő főutcái kőházát hagyja erre a célra.

249 1648-ban a kegyes özvegy halála a ház már a református egyházé, s amikor Bakos Balázs örökösei két főutcái kúrián osztozkodnak, melyek egyike már puszta, a másikat pedig pénzen vették, a Piac vagy Derék utcában a szomszéd keletről az anyaszentegyház Vasznehaza nevű háza, nyugatról pedig nemes Tilai Bálinté.

250 A négy nemesi ház együttese jelzi, hogy a Piac utcán a 17. században a miskolci nemesség elitjének házai sorakoztak egymás mellett. Miskolc kőből épült nemesi ingatlanai udvarházukkal nemcsak épületük minőségével (kő és zsindely), hanem tágasságukkal is kiváltak a többi ház közül. A kora újkor gyakori katonai beszállásolásai ezeket a házakat sem hagyták figyelmen kívül, de az elit házakba a katonaságnak is az elit rétegét szállásolták be, így 1678. december 1-én Thökölyt és nagyszámú kíséretét a Dőry kúriába: „gróf Thököly Imre, Petróczy és Szeőcs János uram feles számú magokkal beszállván Dőry András uram házához". Boldisár Miklós (újvárosi) udvarházába egész sereget el tudtak helyezni: „Boldisár Miklós uram házához putnoki sereg számára, Kalló nevű hadnagy levéti véllek: kenyér a városon szedettből, székhús, 14 pint bor, zab: összesen: 2 Ft 88." A táborokat azonban a város kapuján kívül hagyták, Alsózsolcánál vagy Miskolc határában a Bugyikon, a város képviselői ide vitték ki a katonáknak az élelmet.

251 Ezek a nemesi ingatlanok - a miskolci nemesi házak középkori asylum-jogának örököseiként - a kora újkorban is megtartották azon kiváltságukat, hogy az oda menekült „latrok" kiadatását tulajdonosuk megtagadhatta. 1665-ben a diósgyőri főkapitány panaszolja a felsőmagyarországi főkapitánynak, hogy a miskolci nemesek házából még a miskolci főbíró segítségével sem tudja az odamenekült kóbor katonákat kihozni. „Voltak volna, kegyelmes Uram, 247 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/1. 5. köt. 459-481. p. 248 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 6. köt. 173. p. 249 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 6. köt. 428. p. és 702-704. p., IV. 501/c. XVIII. IX. 73. 250 Egregii Michaelis filii nobilis quondam joannis, filii egregii olim Blasii Bakos de Miskolcz. Qualiter idem exponens cum generosa domina Elizabetha primum qzondam Michaelis literati, nunc autem alterius Micliaelis Kenderessu nobilium consorte, filia vero Blasii Bakos, sorore videlicet exponentis patrueli, in totalíbus nimirum duabus, una siquidem curia noblitari lapidea déserta, altera vero emptitm domibus, penes se se situatis, ac in vicinitatibus domorum ab oriente Alma Ecclesia Miskolcziensis vulgo Vasznehaza dictae, ab accidenté autem nobilis Valentini Tilay in piatea Derék aut Piacz utcza. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/1. 5. köt. 153-154. p. NYÍRY D. 1926-1927. 80. és 58-59. p.