Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

barátok házai vágynak. 2./ Szendrei Szőcs Mihály (az Szinyván lévő híd előtt)". A malom, malomhely sokszor átkelést is biztosított a vízen, 1698-ban Kondai Kis Mihály főbíró paráznasági perében említik Ivócs Istvánné kertjének a Szinvahíd felőli részét, illetve a malomhidat, ahol a bűnösök találkoztak: „látta, hogy a malom hídján általment, az asszonyt pedig a malom hídján látta állani".

19

'

1 A Szinva alacsony vízállásánál a megfelelő helyeken gyalog is átkeltek a miskolciak. 1696-ban a város előtt zajlott paráznasági perben mondja el az egyik tanú, hogy „az Szinyván általment az asszony, Bekény Jánosné Kasza Mária Bekény Gáborhoz... és midőn dolgokat végezték volna ismét azon a nyomon, mellyen elsőben, az vízen általment, ismét visszament az Szinyván által mezítláb az maga házához az asszony."

195 A Szinva legfontosabb gazdasági és városképi objektumai a középkortól a malmok voltak. A város felső (diósgyőri) végén, a Tetves Lépese utcában lévő malom környéke az utcanévből ítélve a város elhanyagolt, sáros, vizes része lehetett, amikor a Szepessyek 1662-ben megszerzik.

196 A tapolcai apát említett (és leégett) malmát Ispitálymalomnak is hívták, hiszen a mindszenti ispotály és az apátsági javak a 17. században egy kézbe kerültek, de Vágómalom néven is ismerték. Czeglédi Albert tapolcai apát tiltja nemes Győrfi Jánost 1639-ben bizonyos „sovénnek az apátúr földén való tartásaiul, a vágóhelyen lévő malmánál" 197 1676-ban nemes Mészáros György a vágóhelynél lakó nemes Dánfi Péter nevében kéri az apáttól „a vágóhelynél való három kerekű malmot" árendába.

198 A vágóhely a Szinva alsó (Mindszenthez közeli) részére telepített húsvágóhíd lehetett, talán a patak déli oldalán, ahová az apát az újkorban malmot telepített (hiszen a középkorban nem volt malma Miskolcon sem az ispotálynak, sem az apátságnak). Itt a vízmenti Szirma utcában 1626-ban néhai Tóth György háza „az kismalom mellett, az Szinva mellett" van,

199 amely feltehetően az Ispotálymalommal azonos. A vágóhelynek a patak alsó folyására való telepítését az indokolhatta, hogy a város szélén már nem szennyezte a lakosok vizét. A város területén a vágóhíd és malom bármiféle tudatos városrendezés híján kerülhetett egymás mellé, s lehetett az újkori Miskolc egyik jellegzetessége. De a malmok létesítését és működését sem szabályozta semmiféle rendelkezés, az egyedüli mód a kárt szenvedettek fellépése volt a malmok tulajdonosai ellen a megfelelő fórumokon. 1616-ban Miskolczi Miklós tiltakozik amiatt a vármegye előtt, hogy az apát molnárja, Molnár-Tót Jakab az apát Ispitalmalma nevű malmának medrében visszatartja a Miskolcon keresztülfolyó Szinva-patak vizét, és Miskolczi Miklós a saját malmában minden egyes visszatartásnál kárt szenved, 1 ficsornyi búzája vész 194 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. Sp. 1.1. k. 64. 195 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 500. p. 196 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. V. I. 83. 197 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/d. X. I. 23. 198

FLEAVVII. N°1002. 199 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 209.