Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Dobrossy István: Miskolc társadalmának átalakulása, az ipar és a kereskedelem szerkezete 1929-1949 között

parasznyai határban a Baross akna 905, a Diósgyőri Szénbánya Rt. 110, a Lyukóbányai szénbánya 42, a Bálint szénbánya 28 bányásznak adott munkát. Hejőcsabán a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. mészégetője és kőbányája 140 bányászt foglalkoztatott. Az ipari szerkezet átalakulásában Diósgyőr és Hejőcsaba Miskolccal történt egyesítése azt jelentette, hogy a négy gyár és a hat bánya közel 14 000 gyáripari munkással és bányásszal növelte Nagymiskolc ipari népességét. Ez az új ipari lélekszám annyi volt, mint közvetlenül a front elvonulása után Miskolc törzslakosságának egyharmada, s közel annyi, mint a kézművesek, a kis- és középüzemek, valamint a gyárak, nagyüzemek munkásainak 1943-ban rögzített összes száma. Néhány, az építőanyagiparhoz tartozó gyár, üzem állapotáról az Országos Építésügyi Kormánybizottsághoz küldött polgármesteri jelentésből értesülünk. 60 Eszerint az Erdőigazgatóság hatáskörében működik a Ládi és Majláthi Állami Fűrészüzem, Diósgyőrvasgyár cégjelzésű üzem. A háború előtt 100 munkással dolgozott, napi teljesítőképessége 1000 m

3 fűrészáru előállítása volt. 1945 végére teljes munkáslétszámmal csupán a teljes kapacitás 80%-ával tudták működtetni a telepet. Feladata a Nagymiskolc és környéki, kb. 40 000 kh kincstári erdőből évi 400 kh erdőterület letermelése volt, amely közel 80 000 m

3 szerfát, bányafát, talpfát, s kisebb mennyiségben az építkezéseknél felhasználható kemény fűrészárut, épületfát biztosított a város újjáépítéséhez. A fűrészáru egyik alapfeldolgozó üzeme a Miskolci Parkettagyár Gőzfür ész és Faipari Kft. volt. A háború előtt 100-200 fővel dolgozó üzemet a németek felrobbantották. 1945 végén 6-7 munkással tudott dolgozni, összesen két gépe maradt a korábbi jelentős és nagyteljesítményű gépeiből. Az üzem azonban érdemi munkát nem tudott végezni, mert „az Erdőigazgatóságtól megvásárolt rönkfát fuvarosok hiányában leszállítani képtelenek". Hasonló feldolgozó üzem volt az Első Miskolci Faárugyár Rt., amelyet szintén felgyújtottak, felrobbantottak, Vay úti telepe (ma József A. u.) helyrehozhatatlan romokban hevert. Miskolci ipari üzemmé lett a MAVAG téglagyára is, amelyet 1944. szeptember 13-án szétbombáztak. Helyreállítási munkáit 1945-ben elkezdték. Tekintettel arra, hogy a téglagyár kizárólag a gyári építkezésekre termelt, a gyári károk helyreállítása is lehetetlenné vált. Ezért lefoglalták a Városi Téglagyár Tatár utcai telepét valamennyi megmaradt készletével, s a gyárat is a MAVAG helyreállítási munkálataira, annak téglával történő ellátására utasították. (Az üzem nem vett részt a városi felújítási, építkezési munkálatokban.) A Miskolci Takarékpénztár Tégla- és Cserépgyára kazán és gépházát a németek 1944. november 19-én felrobbantották. Helyreállítását megkezdték, de a termelés 1945 végén még nem kezdődött meg. A gyár görömbölyi telepét lehetett termelőképes állapotba hozni. Itt 125 ember dolgozott, s havonta 160 000 téglát, valamint 230 000 cserepet állítottak elő. B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 503/a. 126/1946. Az 1945. december 20-án készített jelentés címe: „Városok sérültségi állapotáról, építőanyag termelő iparáról és városrendezési adatokról való jelentés"