Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Lénárt Béla: Pedagógusok és közművelődés Miskolcon (1868-1919)

hogy e körök tevékenysége a mai közművelődési munkánál sokkal népszerűbb volt, s a tagságot sikerült aktív közművelődési tevékenységre serkenteni. Feltétlenül figyelmet érdemel az egyleti szervezetek sajátosságaiból eredő néhány vonás is. Ezek a körök a közösségek kialakításának, szervezésének kiváló iskolái voltak. Az a tény, hogy az egyletek maguk tartották fenn önmagukat, nem függtek állami támogatástól, nem kellett elfogadniok semmiféle direktívát, a legteljesebb önigazgatási formák kialakulását eredményezte. A demokratikusan választott vezetés, a közösen meghatározott program, annak végrehajtásáért vállalt és érzett felelősség, és munka képezték e demokratizmus tartalmát. Amennyire elítélendő a társadalom szülte pauperizmus, annyira méltánylandó, hogy ezek az egyletek sokat tettek annak enyhítéséért. A tagság rászoruló egyedeinek nyújtott belső támogatáson kívül résztvettek az általános nyomorenyhítő akciókban. A közös célok, érdekek, az önsegélyezés lehetőségei az összetartozás, szolidaritás, a segítő- és áldozatkészség perszonális tulajdonságait fejlesztették ki, mely mindenképp a teljesebb élet élését tette lehetővé a tagság számára. Miskolc egyletei tehát nélkülözhetetlen szerepet játszottak a város közművelődési életének szervezésében és működtetésében, nélkülük lehetetlen lett volna a gyorsan növekvő és iparosodó borsodi központ művelődési igényeinek kielégítése. Meg kell még említenünk, hogy a felsorolt egyletek tevékenysége nagyon változó volt, egyesek csak az alakulási fázisig jutottak el, mások nagyon hamar befejezték „működésüket". Egy 1913-as adat meghökkentően kevés, mindössze 17 egyletet sorolt fel a működők közül.

12 Ez mutatja, hogy a közművelődési aktivitás szintje évről évre változott. Az első világháború aztán egyelőre pontot tett az egyleti tevékenység végére. A belügyminiszter 1914. augusztus 31-én minden egyletet betiltott, - s bár a polgári demokratikus forradalom ismételten lehetővé tette a működést -, a túlnyomórészt polgári jellegű körök feltámasztására egyelőre nem került sor. A gyorsan forradalmasodó tömegek már újtípusú szervezetek létrejöttét (szakszervezet stb.) igényelték, a közművelődés új igényei jelentkeztek, melyek kielégítésére másfajta szervezeti keretek váltak szükségessé. A helyzet csak a forradalmi hullám elcsitultával normalizálódott ismét, ez azonban már egy új korszakhoz vezet. Ellenzék c. lap Naptára az 1913. évre. Miskolc, Szelényi és Társa 1912. Egyletek és körök. 218—225 . p. Borsodi Bükk Egylet; Borsodvármegyei Tűzoltó Szövetség; Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egylet; Miskolczi Állat- és Madárvédő Egyesület; Miskolc-borsodi rabsegélyező és patronázs egyesület; Miskolczi borbély-fodrász szakosztály; Miskolczi Jogászkör Miskolc kerületi munkásbiztosító pénztár; Miskolczi mű- és zenekedvelők Otthon Társasága; Miskolczi Munkás Testedző Egylet; Miskolczi róm. kath. nőegylet; Miskolczi róm. kath. olvasókör; Miskolczi Sport Egylet; Miskolczi Daláregylet; MÁV tisztviselő dalárda; MÁV műhelydalárda; Miskolczi Általános Munkásdalárda.