Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Hőgye István: Közművelési tevékenység a zempléni levéltárban 1815-től napjainkig

Főleg 1825 után haláláig a levéltári munkája során kezébe került iratokra feljegyzéseket tett, a tudós ember pontosságával kiegészít, magyaráz, pontosít, pl. I. Rákóczi Györgynek 1615. május 4-én Szerencsen kelt levelére: „Még nem fejedelem, hanem csak magányos birtokos. Fejedelemnek választatott 1630. szeptember 20. d." Vagy ugyanezen fejedelem 1644. évi levelének rövidítéseit így magyarázta: „Az utólírás Rákóczy György Fejedelem kezével ezt teszi: Ha az vitézlő rend leszen vétkes, azokat is requiráltarni akarjuk, az hol most fogva vannak. 1. sen = leszen, vtks = vétkes. Kihagyá a' vocalisokat, mint a 'Keleti Nyelvek íróji." A levéltári tárgymutatókba összesen 347 hasonló bejegyzést tett, melyek közül különösen érdekesek a híres emberekre vonatkozó értékelő, bíráló, magyarázó szövegei. Ezekben saját értesüléseit, olvasmány-élményeit, történelmi szemléletét is belefoglalta. Kiemelte a hősök erényeit, a halál árnyékában is egyenes jellemeket. Értesüléseit szívesen jegyezte rá a kéziratokra, melyek közül érdekesek az alábbiak: Nádasdy Ferenc hadvezér 1764. évi iratára: „A Feld Marschall ki Második Fridrich Prussziai Király ellen olly szerencsésen vitézkedett. A Nádasdiak az Ország Bírája Nádasdi Ferencz hóhérpallos által lett kivégeztetése olta veres kötelet hordának nyakak körül. A Kollini győzelemért, mellyet ez a Ferencz nyere, Mária Theresia őket attól felszabadította". Esterházi Pál arcképe alá írta: „Fija a Nádor Gróf Esterházy Miklósnak és Bedeghi Nyári Kristinának. 1659-ben lett Ország Bírája. 1681-ben a Sopronyi Diétán Nádorrá választatott. 1682. Második Károly Spanyol Királytól az Aranygyapj czímével tiszteltetett meg. I. Leopold Császár 1687. dec. 8. d. Herczegi méltóságra emelte, de csak személyét, nem maradékit is. 1712. V. 1. Károly ezen méltóságot kiterjesztette elsőszülötti renden maradékaira is. Hitvese Esterházy Orsolya, fija Mihály. Számtalan ütközetekben forgott, s Györké mellett Abaújban, hol Cob német Generálissal együtt harcolt a békétlen Magyarok ellen (1672) keresztül lőtték karját." Wesselényi Ferenc nádor rézmetszetes arcképére ráírta: „Nádornak választatott 1655. Mártzius 15. d. A' Pest Megyei Palotában áll képe veres dolmányban és veres nadrágban fekete csizmában, arany sarkantyúval. Maros-Vásárhelytt a' Gróf Teleki Sámuel Bibliothecajában zöld bársony bővújú dolmányban." Érdemes lenne a különböző iratokra tett szétszórt jegyzeteit összegyűjteni, melyek nagyon sok kultúrtörténeti adatot tartalmaznak. Ezeket azért tartotta szükségesnek megjegyezni, átadni az utókornak, hogy a későbbi kutatók figyeljenek fel azokra és használják, építsék be tudományok munkáikba. Feltehetően a levéltárba érkezett vendégek kalauzolása közben a fenti és az alább idézett véleményeit elmondta, kicsit annak bizonyítására, hogy a régi, száraz, rideg történeti adatokat feloldja, életszerűbbé tegye. Fischer Mihály 1694. évi levelére jegyezte meg: „Báró Fischer Mihály, kezdője famíliájának, Adminisztrátora a Kassai Kamarának és az Eperjesi Mészárlásnak egyik Bírája. Látta a Caraffa istentelenségét, s elvonta magát a vérengző Bírák számából." Kuriozitásnak hat egy felsőmagyarországi főkapitány 1682. évi utasítására írt néhány