Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Hőgye István: Közművelési tevékenység a zempléni levéltárban 1815-től napjainkig

Zemplén vármegyének Kazinczy levéltári alkalmazásával több célja is volt, egyrészt anyagi segítséget szeretett volna adni a szűkölködő családnak, másrészt a nyelvújítási és irodalmi harcokban nagy eredményeket elért ember nagy tudását kamatoztatni a köz javára, alkalmat adni történeti búvárkodásának, érdeklődésének kiélésére, forrásgyűjtésekre, történeti műveknek megírására. Kazinczy maga is világosan látta megbízatásának célját és a felkérésben saját lehetőségét, melyet köszönő iratában így fogalmazott meg: „Nagy tisztelettel s elragadó örömnek s a legforróbb hálának érzései közt vettem én a Tekintetes Nemes Vármegyének azon parancsolatját, hogy Levelestárjának minden darabjain menjek végig, s kijegyezvén azon íroványokat, amelyek elveszetteknek tarthatnak, amik sietés vagy gondatlanság által idegen fiókokba vetődtek, illő helyeikre raknám vissza, s így őket közhaszonra mintegy második ízben nyerném meg. Oly szép s szenvedelmeimnek oly hízelkedő munka ez, hogyha ez eránt a Tekintetes Nemes Vármegye mással parancsolt volna, irigylettem volna ennek szerencséjét, s minthogy ezt kérésem nélkül s önként nyújtá nekem, valóban kevélykedném is megtiszteltetésemmel. Buzdító gondolat az nekem, hogy azzal a halhatatlan férfival, (Szirmay Antal) mint egy versenyt lehetne futnom s osztozhatnám nagy érdemeiben."

4 Kazinczy levéltári munkája elsősorban a hiányok felmérésére, a levéltári rend visszaállítására irányult, de teret kapott saját gyönyörűségére való búvárkodása és a Szirmay által kezdett gyűjtemény tovább bővítése, kiegészítése. Kialakította, véglegesítette az Autographumok és Rézkarcok együttesét a híres történelmi személyiségek kézaláírását tartalmazó okmányokból, melyet saját és családi iratanyagából is gazdagított. A gyűjtemény - amelyben a Kazinczy készítette mutatóval lehet eligazodni - a levéltár egyik legtöbbet kutatott irategyüttese, különös értékű forrása a 16—18. század magyarországi történelemnek. Az a 16 év, melyet Kazinczy a levéltárban töltött, fáradhatatlan munkabírással telt el és nemcsak a hivatal belső életére volt hatással, de újításaival egészen mai közművelési intézménnyé tette a feudális szokásokkal terhelt megyei hivatalt. 1815-től Vendégkönyvet rendszeresített, zöld bőrkötéses, aranynyal díszített, saját kezével megrajzolt előlappal, felírással: „Zemplény Vármegye' Levéltárának Vendég-Könyve. Kezdetett 1815-dik esztendőtől". Kazinczynak külön gondja volt arra, hogy ha a vármegyének vagy Sátoraljaújhely városnak híres, nevezetes vendége jött és olyan érdeklődésű volt, elhívta a levéltárba bemutatni, eldicsekedni a levéltár kincseivel, szólni azokról az értékekről, darabokról, irategyüttesekről, melyeket ő fedezett fel, szedett, gyűjtött ki a feledés homályaiból, melyeket megjelentetett korabeli szaklapokban, vagy másoknak, kutatóknak figyelmét felhívta megírásra érdemes történetekre, eseményekre, nevezetes személyiségekre. Levelezéseiben barátainak is beszámolt történeti búvárkodásai eredményeiről. A levéltári látogatásokról maga is feljegyzéseket készített, melyek kultúrtörténeti érdekességgel bírnak, közöttük egyike a legjellemzőbbeknek az a feljegyzése, melyet 1822. október 16-án királyi 4

Z. lt. Közgyűlési ir. Loc. 219. No. 1158.