Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)
A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Tóth Péter: Kóborlás és letelepedés (A magyarországi cigányok feudális kori történetéhez)
zasodásának szigorítása, stb. 38 - egészen Mária Terézia uralkodásának a végéig megtartotta. A szabályozás munkájában a központi kormányzat erőteljesen támaszkodott a törvényhatóságokra, elsősorban a vármegyékre - ami természetes is, hiszen a szabad királyi városok egy része nem engedte a területére betelepülni a cigányokat, követekezésképpen e probléma számukra nem létezett —, s a törvényhatóságok megfelelő partnereknek is bizonyultak: nem csak a rendelkezéseket hajtották végre kellő szigorral, hanem statútumaik révén maguk is szabályoztak, az ezek ellen vétő cigányokkal szemben pedig (néha túlságosan is) keményen eljártak. Mégis új fejezetet jelent a központi kormányzat és a vármegyék kapcsolatában II. József uralkodása, ő volt ugyanis az, aki a Helytartótanács útján 1782. október 21-én kiadott leiratában 39 arra kérte a vármegyéket mint leginkább érdekelteket -, hogy dolgozzanak ki tervezeteket, amelyekben konkrét problémák alapján konkrét javaslatokat tesznek a cigányok szabályozására. E tervezetek (ahol elkészültek és fennmaradtak) fontos forrásai lehetnek a kutatásoknak. A bennük foglaltak figyelembevételével készült el aztán 1783-ban JX lózsef 59 pontból álló „rendelete", 40 amely tehát tulajdonképpen nem is valódi rendelet, hanem egy ajánlás-gyűjtemény, amelynek javaslatait a vármegyék alkalmazhatták saját körülményeikre. Ahol ezt megtették, biztosra vehetjük, hogy olyan statútumokat alkottak, amelyek pontosan tükrözik az adott vármegyében élő cigányok helyzetét és szabályozásukkal kapcsolatban a hatóságok feladatait. 41 A szabályozás céljaival és a kormányzat új igazgatási módszereivel összhangban vált általánossá és maradt is fenn tömegesen egy irattípus: az összeírás. A korábbi időszakokból nagyon kevés cigányösszeírást ismerünk. 42 Hl. Károly fentebb hivatkozott, 1724. évi rendeletében merül fel először annak igénye, hogy a törvényhatóságok végezzék el területükön élő cigányok összeírását; ennek azonban vagy nem tett eleget minden vármegye, vagy nem maradtak fenn az összeírások. 43 Az 1740-es évek végétől kezdve azonban megindult a cigányok rendszeres adóztatása, s az ebből a célból készült összeírások szerencsés esetben két évtizedet is folyamatosan átfognak. Történeti statisztikai és demográfiai feldolgozásra ugyancsak kevéssé alkalmasak, mivel a családfők nevén és a kivetett adómennyiségen kívül más adatot elvétve tartalmaznak, segítségükkel viszont érdekes képet kaphatunk a belső migrációról. ' B-A-Z. m. Lt. ÍV. 501/f. XI. 1.73. és 79. sz. 1 B-A-Z. m. Lt. ÍV. 501/f. XI. 1.90. ' Kiadása magyar fordításban: Heiczinger János, 1978. 235-241. p. Mezey Barna — Pomogyi László — Tauber István, 1986. 85-94. p. Borsod vármegye esetében a munka menetével és az annak során született dokumentumokkal kapcsolatban Tóth Péter, 1989.63-67. p. " Ilyen, az ónodi vár urbáriumában fennmaradt cigányösszeírásokat közöl például József ßherceg, 1895.121-123. p. ' A Nógrád vármegyében ekkor készített, de csak a losonci járásból fennmaradt összeírást például enüíti Szomszéd András, 1987.161-162. p.
