Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Udvari István-Viga Gyula: Jobbágyi kötelességek és életmód Zólyom megyében a 18. század derekán

üzemek, favágó települések nagy száma azonban azt sejteti, hogy Zólyom megyében — az országos vásárok mellett - a heti vásárok és a piacok nagy jelentőséggel bírhattak. Különösen aláhúzza azok szerepét a sokféle munkaalkalom, s a feltételezhetően igen korai pénzgazdálkodás lehetősége is. Forrásunk szerint a vásárhelyek távolsága 0,5-7 mérföld között változott, a leggyakoribb az 1—4 mérföldnyi távolság volt, amit a piacra-vásárba indulóknak meg kellett tenniük. A piac- és vásárhelyek - a kincstári és magánföldesúri erdők, valamint kamarai ipartelepek mellett - állandó pénzkereseti lehetőséget is nyújtottak. A sokadalmak megjelölésénél a bevallások szinte általánosan említik, hogy ugyanott - gyalog ésfogatos munkával - pénzt kereshetnek. Például Körmöcske fassiója: „Besztercebánya csupán mérföldre van, ahova sima úton megyünk, ahol mindent pénzre fordíthatunk, s ahol gyalog vagy fogatos munkával pénzt kereshetünk''. A piacok- vásárhelyek így az emberpiacok helyszínei is, ahol a városi-mezővárosi polgárság tevékenysége megtalálhatja a szükséges napszámos munkaerőt. Felbukkannak adatok a napszámos tevékenységre a földművelés kapcsán is: a robot elvégzése után a földesúr pénzért is alkalmazta jobbágyai munkaerejét. Podlavic jobbágyai 4 és fél krajcár napszámért gyűjtötték a szénát az uraság rétjén, Garamszeg bevallása pedig az alábbit tartalmazza: „ . . . a tavaszi munkák idején, kapáláskor, nyáron kaszálással, aratással, ősszel csépléssel itt helyben a földesúri majorságban kereshetünk némi pénzecskét". Nem lenne teljes a gazdasági térkapcsolatok képe, ha nem emlékeznénk a házalók tevékenységéről. A felföldi vándorárusok története a néprajzi kutatások egyik preferált témája - megfelelően a kérdéskör kárpát-medencei jelentőségének.

81 Éppen ezért nem taglaljuk részletesen a kérdést, de néhány lényeges mozzanatra utalnunk kell. A Felföld más területeihez hasonlóan, Zólyom vármegyében is a felső, hegyesebb, mostohább adottságú tájak népe kapcsolódott be intenzívebben a vándorkereskedésbe. A 18. század végén 17 település népe foglalkozott házaló kereskedéssel,

82 ám ebben bele kell értenünk azokat a szekereseket is, akik fogataikkal az Alföldet, Bánátot és a határőr vidéket járták a Felföld árucikkeivel. Bár ebbe a tevékenységbe számos más település népe bekapcsolódhatott, bizonyos, hogy voltak falvak ahol generációkon át öröklődött a vándorlás. Még Fényes Elek is több településről említi a 19. század közepén, hogy lakói házaló kereskedők (pl. Lopej, Nemecka, Zamosztya, Szentandrás). Különösen tanulságos a Szentandrással kapcsolatos megjegyzése: jobbára házaló kereskedők „s azért magyarul is beszélnek"?

3 Mivel úgy véljük, hogy ez a problémakör az interetnikus kapcsolatok vizsgálatának alapkérdése, tanulságosnak véljük hosszabban 81

Összegzöen: Banner Benedek 1948.; Gunda Béla 1954.; Somogyi Manó 1905.; Legújabban: Gunda Béla 1989.199-226.; Viga Gyula 1990.147-159. A szlovák irodalomról: Márkus Mihály 1976. 82

Grú'mwiW i.m. 19-20. 83

Fényesi.m. (1851) IV. 91.