Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)
A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Udvari István-Viga Gyula: Jobbágyi kötelességek és életmód Zólyom megyében a 18. század derekán
volt. 60 Medvegy és Zavogya (Valaszka területén), Gergő, Balog, Dolina valamint Fajto vizsgált időszakunkban is valóságos favágó falvak voltak. Favágók voltak Csemy Hronec lakói is, de nem úrbéresek: irtásföldjük és rétjük is volt, mint a kincstár jobbágyainak. Bevallásuk szerint a kamara szükségletére vágtak fát Besztercebányára. Szent Fülöp (május 1.) naptól Szent Jakab napjáig (július 25.) dolgoztak. Hasonló terminust tükröz Dolina: a falunak nem volt contractusa, de kötelező volt a favágás. „. . . mivel itt favágó hely van, régtől fogva elődeink és mi is fát vágunk a nemes besztercei kamarai uradalomnak Szent Fülöp és Jakab napjától egészen Szent Jakab napig. Aztán medret készítünk, majd csúszdát, a rönkfát a hegyekből a csúszdákon leengedjük, aztán hasítjuk a fát és a hasítást követően csomóba s rakásba, garmadába rakjuk, a végén pedig úsztatjuk." Épület és tűzi fát ingyen kaptak a kamarai uradalomból. De érdemes tovább idézni Dolina bevallását, mert részletesen tájékoztat a famunkákról és bérekről is. 61 „Az itteni favágóhelyen pénzt kereshetünk, minden egyes garmada után 8 garast kapunk, miután a fát a csúszdákról, egy árokba, onnan pedig a Nagy Garam vizéig juttatjuk el. Amikor fát úsztatunk egy, egy napos sihta után egy munkás férfi 4 garast, egy gyengébb munkás 3 garast, az ettől is kisebb és gyengébb 2 garast kap. A nőknek és lányoknak egyaránt 5-5 turakot fizetnek. Ezen kívül szekerén szállítandó épületfát is vágunk, amit magunk igavonó marháival szállítunk el a Nagy Garamhoz. Egy-egy nagyobb darab szálfa után a kamara 14 garast fizet, közepes után 9, kisebb után pedig 5 garast. Időnként, 2-3 évente hársfát is vágunk, deszkának, s egy-egy vastagabb szál után a vágásért és a Nagy Garamhoz történő szállításért 2 forintot kapunk. Ezer darab zsindelyért a hegyekből a magazinba vagy raktárba történő szállítással együtt 8 garast fizetnek nekünk." A fát a hegyekből közelítő csúszdák használata általános lehetett: a különböző alkatrészeinek - székek, kötések stb. - készítése és javítása ugyancsak a jobbágyok kötelezettségei közé tartozott. Az erdővidék fájának szállítására Zólyom folyóvizei nagyszerű lehetőséget teremtettek. A legnagyobb vízi út a Garam felső és alsó folyása mellett mintegy negyven patak, kisebb-nagyobb vízfolyás segítette a szállítást. Mikor a vízállás engedte, főleg tavasszal és ősszel engedték le a vizeken a fát, 62 de számos adat igazolja, hogy a természetes vízfolyásokat helyi duzzasztással, árkolásokkal igyekeztek folyamatosan alkalmassá tenni a fa úsztatására. A fő közlekedő út a Garam vize volt, ami a megye északi szélétől tutajozható volt, s a gerendák mellett a faáruk zömét is a tutajok szállították. 63 A leusztatott szálfákat az erre a célra készített zsilipeknél, vízrekeszeknél, gerebeknél fogták fel; az utóbbiak sajátos tározók is voltak és lassították a víz folyását. (Hyen volt pl. a Kis-Garam alatt a Rezső-patakon és Besztercebányánál, 64 de valószínűleg DuLoDcsányi i. m. 26. Udvari István 1991. 291-292. 'Lovcsányi i. m. 28. 'Grümoald i. m. 4. ^Lovcsányi i. m. 11-12.
