Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Udvari István-Viga Gyula: Jobbágyi kötelességek és életmód Zólyom megyében a 18. század derekán

Ezek a települések mind a besztercebányai kerülethez tartoztak, földesuruk a kamara zólyomlipcsei uradalma volt. A kamara jobbágyai szabadmenetelűek voltak, elöljáróiknak azt bejelentve bármikor elköltözhettek. A bevallások között szerepelnek olyanok amelyek megemlékeznek az ipari üzemekről, illetve eleik odakerüléséről is. Pl. Ispánvölgy, Richter és Szandperg fassiója említi, hogy tudomásuk szerint 1584-től folyik ott ércfeldolgozás s azóta pénzért dolgoztak a kamarának. Balázs lakosai úgy tudták, hogy 500 éve vasfeldolgozó hely a településük, Mostenic elöljárói szerint pedig őseik 250 éve érkeztek lakóhelyükre. Az eredetileg bizonyára kis lélekszámú ipari kolóniák csak Valaszka község területén 5 ilyen volt (Hronec, Cserny Hronec, Medvegy, Zavogya és Dolina) - az úrbérrendezés során önálló bevallásokat készítettek. Jobbágyaik a robotot a bányában és vasolvasztóban végezték a kamara által megszabott bérek szerint. A fassiók részletesen szólnak a bányászok és munkások kötelességeiről és béréről is. Balázs lakosai (Prichod területén) télen bányászkodtak az Ispánvölgyben (Úr-völgy), nyáron pedig a helyi vasfeldolgozóban kerestek pénzt. Az ácsok egész évben az Ispán-völgyben dolgoztak. A bányászok és ácsok 8 órás sihtában dolgoztak 10 krajcár bért kaptak, ha ezüstnek vagy réznek való ércet gyűjtött a bányász, akkor napi 4, 7 vagy 9 krajcárt kapott. A csörlős, vitlás (haspliarok) 9, 8, 7 krajcárt keresett - életkora szerint. Hronec fassiója többféle tevékenységről is számot tart. A kamarai bányászok legalább 5 hétig, vagy ettől is tovább keresték a vasércet: ha találtak, tisztességes részt kaptak, ha nem akkor nem volt fizetség. A helyi bányászok teljesítmény vagy szakmánybért kaptak: a kibányászott érc (bécsi)mázsájáért 8,5 krajcárt fizetett a kamara. Ebből azonban vissza kellett fizetni a zálogpénzt, a puskaporra és a kovácsnak a szerszámok rendbentartásáért. A szénégetők 24 garmada fát raktak egy boksában, ami aztán 28 szekér szenet is adott. 9 szénégető dolgozott együtt három boksánál: a boksák közül 2 „tűzben volt", a harmadikat ürítették illetve rakták. Egy-egy szekér szén után 17 és fél krajcárt kaptak, de ebből fedezték a szerszámok javítását és a szén betakarását is. A vasolvasztó kemencénél négyen dolgoztak; a massának nevezett olvasztónál éjjel-nappal, vasárnapokon és ünnepnapokon is folyt a munka. Az ércet 8—10 esetleg 12 mázsa súlyú tömbökbe (liba) öntötték, amiért két munkás heti 35-35, a másik kettő pedig 30-30 garast kapott. Aki a kemencébe való ércet törte, az heti 1 forintot vihetett haza. A hámorban dolgozók az öntövénnyel sokféle munkát végeztek, s az előállított vas mázsájáért - annak minőségétől függően - 7-10-15 garast kaptak. Mostenic lakosai közül egyesek a besztercebányai ezüstbányában dolgoztak meghatározott heteket, mások ugyanott szénégető helyen, megint mások az Ispán-völgyben keresték az ércet, vagy Pónikon a vasbányában, s voltak akik saját községük határában kutattak ólom- és rézérc után. A réz- és ólomércet kapálok, kiások és gyűjtök napi 9-13 garast, mások 5-7 krajcár fizettséget kap-