Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve 6. (Miskolc, 1990)

STUDIA ACHIVISTICA - TÓTH Péter: A török elleni felszabadító háború dokumentumai Borsod vármegye és Miskolc város levéltárában (1683-1699)

vei: a kenyéren, húson és takarmányon kívül malacot, halat, ludat, tyúkot, vajat, dámszarvast követeltek - még a gyertyát is a megye adta. A császár bizonyos területek tizedeit is a katonaság eltartására rendelte: ezek behajtása körül olyan túlkapások és erőszakoskodások történtek, hogy a lakosság elmenekült ezekről a vidékekről. Az ügy vizsgálatát a vármegye végezte, a legfontosabb mozzanatok bekerültek a jegyzőkönyvbe. - Guadagni saját katonáit sem kímélte: egyik volt német katonája például a megye előtt panaszkodott, hogy "úgy sarczolta őt az olasz kutya, hogy azon az pénzen Törökországbúi is kiválthatta volna magát" /1688: 11. köt. 198-200. p./ Szendrőbe különösen sok ingyen dolgozó jobbágyot volt köteles küldeni a vármegye: alkalmanként 40-50 fő aratott, kaszálta a szénát, hordta a tűzifát a vár számára, akkor, amikor saját gazdaságában kellett volna dolgoznia. - De a német katonák és parancsnokaik is gyorsan megszokták, megszerették az országot és sokan választották közülük a letelepedést; bár a tisztek esetében valószínűleg többet nyomott a latban, hogy jókora birtokokra tettek szert Magyarországon részint adományozás útján, részint más módon. Guadagni Sándor 1687-ben fordult kérelmével a megyéhez, hogy követei támogassák az országgyűlésen honosítási kérelmét /a megye ígéretet is tett a támogatásra/, Buttler pedig a 90-es évek végén már úgy pereskedett frissen szerzett birtokszomszédaival a vármegye előtt /főleg a "szakállas" Dőry Andrással!/, mintha világéletében magyar nemesúr lett volna /14. köt. 726. és köv. p./ A vármegye természetesen, ha kevés sikerrel is, de igyekezett mindent megtenni a terhek csökkentése, a túlkapások megszüntetése érdekében. E célból kiküldött követei jártak Bécsben, a császári udvarnál, a nádornál, a Buda ostromára érkező Lotharingiai Károly herceg táborában, de főleg a hadbiztosoknál és a kassai katonai főparancsnokoknál; a követségek számára kiadott és a jegyzőkönyvekbe is bemásolt instrukciókból értesülhetünk a terhekről általában, a követek jelentéseiből pedig arról, hogy milyen nehéz volt sikert elérni ezeken a tárgyalásokon. Az eredményesség érdekében