Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve 6. (Miskolc, 1990)

MONUMENTA HISTORICA - LÁCZAY Magdolna: A Patay család egy inventárium tükrében

Az örökösödési folyamatban viszont az 1832-ben készült osztálylevél tanúsága szerint már kimaradt III. József, és apja féltestvérei között osztották szét a nagyapja többi birtokát. A családi vagyon felosztásának ténye egyben azt is bizonyítja, hogy az ősi, már egyszer örökölt részt József kapta, ami activa adósságként 18 248 Rft 42 x - ral egészült ki; viszont terhelte passzíva adósság 9 148 Rft 9 x, azaz kilencezer forintnyi készpénzt örökölt. Ez a tekintélyes vagyon nehezen hasonlítható a harminc évvel későbbi osztás adataihoz. Esetleg a jobbágytelkek számát vagy más ingatlanaikat hasonlíthatnánk, de a különböző szempontú források miatt ez roppant nehéz, s jelen feldolgozás szempontjából nem is feltétlenül szükséges. Az örökség megosztása valójában nem jelentette a család különválását, ugyanis az 1802-ben árván maradó József vagyonát a nagybátyja Sámuel kezelte, aki minden valószínűség szerint a testvérei részét is igazgatta. Az 1832-es osztozkodásnál már nem élt; bár nem írják az osztás indokát, joggal feltételezhetjük, hogy az ő halála miatt történt. Mindebből viszont azt is megtudjuk, hogy a közlésre kerülő inventárium egy olyan nemesi otthont mutat be, amelyben olyan család élt, amely mintegy 30-35 faluban volt birtokos. Jövedelmük ha nem is érte el az arisztokratákét, de a megyei birtokos nemesek legfelső rétegéhez tartozott. Itt nőttek fel az említett Józsefek és - a gyámságot vállaló - III. Sámuel testvére István, aki Szabolcs megye alispánja, országgyűlési követe volt többször is a reformországgyűléseken; fia, II. István pedig az 1848/49-es szabadságharc honvéd ezredese, aki az utolsó napokig kitartott a forradalom mellett. A bőséges adathalmaz elemzése igen messzire vezethetne; komplex vizsgálatához számos forrás ismerete szükséges. Néhány vonatkozásban utalunk arra, hogy eddigi ismereteink szerint hogyan kapcsolható más ismert hasonló adatainkhoz."^ A kastély kijelölésének helye is figyelmet érdemel. Bájról ugyanis a XVIII. századból származó források nem sok 12 kedvezőt mondanak. Az 1715- és az 1720-as összeírások kaszás rétje volt az itt összeírt 5 magyar jobbágynak. 1720-ban