Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve 6. (Miskolc, 1990)

MONUMENTA HISTORICA - TAKÁCS Péter-UDVARI István: Paraszti vallomások a 18. századi Zemplén vármegyéből (mutatvány egy forrástípusból)

22. A. Petrov orosz kutató arról is tud, hogy az eskü szövege megegyezik az 1715-ös összeírást megelőző szöveggel. Vö. Petrov. im. /1908/ 16; Acsády im. mű 20. 23. A "felhívott szerződés" szerint Szerencs mezővárosában minden egész helyes, vagyis 6, illetve 4 ökrös gazda 4 rénes forintot, a fél "helyes" vagy két ökrös gazda 2 rénes forintot, míg a zsellére 1 rénes forintot fizet telekbérként vagy cenzusként. Az összeg felét mindig Szent Györgykor, másik felét pedig Szent Mihály napkor. Az egész telkes gazdák "egész ekével", a fél telkes gazdák "összefogva" 2-2 ökrüket, 3 nap köteleztetnek a majorságban ugarolni, az ugart "megkeverni", másodszor megszántani, majd "harmadolni", vetés alá is megszántani, és a felszántott területet bevetni. Tavasz alá ugyancsak 3 nap szántani, azt be is vetni köteleztettek a jobbágyok Szerencsen. Az aratást az uraság embereivel, vagy saját költségén végezteti el, de a hordás ismét a jobbágyokra hárult. Az eddig felsoroltakon kívül köteleztetnek még a jobbágyok 3 nap kaszálni, azt felgyűjteni, a szénát összehordani; a szerencsi szőlőhegy Orbán, Mocsaj és Soltész dűlőiben lévő urasági szőlőt évenként háromszor megkapálni, befedni, illetve ezen munkák megváltásáért 100 rénes forintot fizetni. Szüretre szedőt adni köteleztettek, és az uraság borát behordani a pincébe. A szerződés leszögezte azt is, hogy a mészárszék tartás joga teljes egészében az uraságot illeti, de a korcsmáitatás joga, Szent Mihály napjától fél évre a mezővárosé. Az 1744. szeptember 6-án kötött szerződés szeint a lakosok a természetbeni javakból, borból is, "heteddel tartoznának", de a földesúr - engedékenységét mutatván, és a közösség gyarapodását szem előtt tartva - "csak nyolcadot" szed tőlük . 24. Az úrbérrendezéshez vajmi kevés köze volt, de önmaguk biztosítása okán a szerencsi jobbágyok mellékelték az úrbérrendezéshez mezővárosi privilégium-levelüket is. 25. s.v.= salva venia = kimondani is borzalom, szörnyű. Latin szófordulat. Azon kifejezések előtt használták őseink, mint-