Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve 6. (Miskolc, 1990)
STUDIA HISTORICA - HÖRCSIK Richárdné: A Sárospataki Irodalmi Kör rövid története (különös tekintettel a tankönyvkiadásra)
zetek. De ezt még tovább követte számos olyan esemény, ami alapjaiban rázta meg a már 30 éve fennálló Irodalmi Kört. A személyi ellentétek ismét kiéleződtek, amiért Radácsi György Rácz Lajos, Rácz Kálmán (Pápa), Harsányi István, Fejes István, majd 1906 elején Maller Sándor és dr. Székely György kiléptek a Kör tagjainak sorából. Radácsi György indoklása némileg fényt vet az áldatlan állapotokra: "... a tagok egy bizonyos száma szervezetten és határozatkészen jelenik meg egy idő óta a közgyűléseken s igy a nem szövetkezett felek bármely jóakaratú törekvése hiábavaló." 48 Közben ezek a személyi ellentétek a Sárospataki Lapok hasábjain is nyilvánosságra kerültek, amire viszont a felügyelő szerv, az egyházkerület vezetősége is felfigyelt. S az 1905-ös tavaszi közgyűlés kilátásba helyezte, hogy a laptól megvonja az anyagi támogatást, s kifejezte, a "Sárospataki Lapok irányával, modorával s egész viselkedésével az egyházkerület maga sincs megeléged.,49 ve . . . Az események gyorsan követték egymást és a vége az lett, hogy 1905 májusában megszűnt a Sárospataki Lapok. A Kör közgyűlése "egyelőre bizonytalan időre" szüntette meg, de az egyházkerület megadta az utolsó döfést azzal, hogy még júniusban "elérkezettnek látta az időt arra, hogy Sárospatakon a főiskola körében egy egyházi közlöny indítassék meg, amely - miként a Sárospataki Lapok az ő fénykorában - összekötő kapocs legyen az egyházkerület és a főiskola között.""^ S megindította az egyházkerület és a főiskola közlönyeként a SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOKAT. Főszerkesztője a Kör tagjai közül kivált Radácsi György, társszerkesztő Rácz Lajos és főmunkatárs az ugyancsak hajdani Kör-tag, Harsányi István lett. A Kör, Horváth Cyrill szavaival élve "minden közlekedő eszköz nélkül" maradt, s alig telik el 10 év, s Horváth másik jóslata is beteljesült. Az 1904-05-ös esztendők lehetőséget adtak a Körnek a megújulásra. Ez nem következett be, hanem az ellenkezője történt: a megszűnés felé haladt. Elvesztette a Füzeteket, a Lapokat és kiváló tagjai egy részét. A megsemmisüléstől egyelőre a tankönyv-