Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve 6. (Miskolc, 1990)

STUDIA ACHIVISTICA - TÓTH Péter: A török elleni felszabadító háború dokumentumai Borsod vármegye és Miskolc város levéltárában (1683-1699)

selőit; a megválasztott főbírók, szenátorok, jegyzők, kincstartók és más tisztségviselők neveit mindig bejegyezték a jegyzőkönyvekbe. A bejegyzések néha a választások körülményeiről, menetéről is tudósítanak, s arról is, hogy kik és milyen okokra nézve nem akarták vállalni a tisztséget, amelyre megválasztották őket. Éppen a XVII. század utolsó két évtizedében növekszik meg azoknak a száma, akik bizonyos, nem is kicsi pénzösszeg lefizetésével váltották meg magukat a tisztség viselése alól, sőt arra is van példa, hogy egy-egy, a főbírói hivatal elnyerésére esélyes gazda a választások idejére egyszerűen elköltözött a városból, hogy ne legyen megválasztható. Az egyébként nagy tekintéllyel járó tisztségek elől való menekülésen nem szabad csodálkoznunk. A főbíró és a tanácsosai tartották ugyanis a közvetlen kapcsolatot a város alá érkező hadakkal, ők jártak követségbe törökökhöz, kurucokhoz és németekhez, s amint az a jegyzőkönyv más bejegyzéseiből is kiderül, nagyon sokszor kerültek közvetlen életveszélybe kötelességeik teljesítése közben. 2. Miskolc, mint általában a mezővárosok, bizonyos fokú önkormányzattal rendelkezett: a megválasztott tanács a város belső ügyeinek a szabályozására statútumokat hozott. Ezek a statútumok a bíróválasztástól a tilalmas helyek kijelöléséig, a káromkodók elleni eljárástól a templomi székek ügyéig a városi élet szinte teljes területét felölelték: minden olyan dolgot szabályoztak, amelyre nem volt felsőbb - országos vagy vármegyei - rendelkezés. Korszakunkra különösen jellemzőek azok a statútumok, amelyek a bírói tisztséget elfogadni nem akarókra vonatkoznak, a tisztség viselése alóli megváltás díját meghatározzák. 1686-ban pedig odáig jutott a város, hogy statútumban kellett rögzítenie: a bírói tisztség alól senki nem válthatja meg magát, s ha valaki a választás idejére elhagyja a várost, hogy ne választhassák meg, annak valamennyi jószágát el fogják kobozni és kizárják a város közösségéből. Az élet azonban hamarosan visszatért a régi kerékvágásba: bizonyítják ezt azok a rendelkezések is, amelyeknek ismét a mindennapi ügyek a tárgyai - a piaci kereskedés, a piacra