Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve 6. (Miskolc, 1990)

STUDIA ACHIVISTICA - TÓTH Péter: A török elleni felszabadító háború dokumentumai Borsod vármegye és Miskolc város levéltárában (1683-1699)

lyeket 1683 és 1688 között a káromkodók, az ünneptörők, a részegeskedők ellen /de a dohányzók és a táncolók ellen is!/ hozott a vármegye. Mindez összefüggött az állandóan a megye területén állomásozó vagy a csak télire bekvártélyozott katonaság jelenlétével; a katonákkal való szoros érintkezést, kereskedést is statútum tiltotta. Különösen a háború első esztendeiben voltak teli az utak kóborló szökött katonákkal és más gonosztevőkkel. Ezekkel szemben is a vármegyének kellett volna eljárnia, de nem lévén megyei katonaság, ez nagyon nehéz feladat volt számára. Statútumokkal köteleztek tehát nemest és parasztot egyaránt arra, hogy ha az alispán vagy a szolgabírák felszólítják őket a gonosztevők üldözésére, fegyverrel segítsenek; aki ezt a segítségadást megtagadta, úgy büntették, mintha maga is gonosztevő lett volna. 1698-ban került sor végül egyfajta "rendőrség" megszervezésére: minden község köteles lett kapitányt, hadnagyot és tizedest kijelölni, akik számára a megye statútum formájában adott instrukciót, hogyan járjanak el a gonosztevőkkel szemben. IV. 508/a. BORSOD VÁRMEGYE ADÓSZEDŐJÉNEK IRATAI-- VEGYES SZÁMADÁSI IRATOK /1695-1844/ 0,53 fm Borsod vármegye adószedői hivatalát a XVIII. század végén szervezte meg, de e hivatal iratai közé korábbiak is keveredtek: szám szerint két szolgabírói elszámolás a XVII. század végéről. Az egyik Kassay János szolgabíró számadása 1695-ből, a másik pedig Csiszár Mihályé 1696-ból. Mindkettő olyan elszámolásnak az eredetije, amilyet a számadószéki gyűléseken kellett a szolgabíráknak a megye közönsége elé terjeszteni; ezeket általában a jegyzőkönyvekbe is bevezették. A számadások két részből állnak. Az első részben a bevételekről ad számot a szolgabíró, ebből tehát azt tudjuk meg, hogy mekkora adóterhek nehezedtek az illető járás lakosságára. A második részben következik a kiadások tételenkénti elszámolása. A szolgabíráknak a krajcáros kiadásokról sem volt szabad elfeledkezniök, így a korabeli megyei életnek igen részletes képe tárul elénk e számadások alapján.