Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Zolnay Lászlót A "Balassák" és a Felvidék. (Adatok a XII-XIV. század néhány kritikus évtizedéhez)

és "birlalatában". Váruradalmaiknak száma a XIV. század első felében még inkább megnövekszik. És ezzel - elsősorban Donch mester tizenöt-tizennyolc várával - már a "viri valde megnifici", a bárók, a tartományurak rangjára jutnak. (Függelékünkben ismertetjük a család tagjainak egyéb birtokviszonyait. Itt majd azt is látjuk: egyidejűleg melyiküknek hány vára, váruradalma volt.)

A család első ismert őséről Synkről - személynevén kívül - mit sem tudunk. Életidejét 1150-1200-ra tehetjük. Synk fia I. Detrik (1222-1236) II. Endre király s IV. Béla idején hol mint zólyomi procurator, hol mint zólyomi comes szerepel. (Mályusz Elemér mutatott rá arra: I. Detrik nem országos- méltóság, hanem egy királyi magánuradalom j ószágkormányzója^í (1231-ben - úgy tűnik - zólyomi ispánsága nem is szuverén állás; a "liptai distriktusban" a király egyenes megbízásából nem Detrik, hanem - Kürtösi - Radon comes, "liptai ministerialis" intézkedik). I. Detrik zólyomi ispánsága i- dején Zólyom, Liptó, Árva, Túróc szinte még őserdő. Számos oklevél idézi fel a táj gyakori árvizekkel sújtott vadonát, gyér lakosságát, településre - olykor még vadászatra s halászatra - való alkalmatlanságát is. A már említett Vészvörös helynevek - Zólyomban Mik efalván, Micsinyén, a liptai Porubán (amelyet szintén Vészvörösn k hívtak) - jól jelzik: az égetéssel való

18

erdőirtás a települések alfája.

A tatárjárás is végigsújt e tájon. Úgy látszik, az 1241-re már álló túróci „ , „ . 19

vár - Znio - 1243-ra téli menedéket nyújt a Dalmáciából hazatérő királynak.

(A legenda úgy tudja: 1243 januárjában a túróci várban látja meg a napvilágot IV. Béla hétszáz évvel később, 1943-ban szentté avatott leánya, Margit hercegnő.) Több régi írónk megemlékezik a Balassa ősöknek a tatárjáráskor sokat szenvedett szepesi és zólyomi országrészek helyreállításában való érdeméről.

Zólyomban a tatárjárás után az odatelepített népeknek egy - Nógrádba és

G-ömörbe irányuló - visszatelepülése is megindult; ezt - zólyomi ispánjai se, , , , , ,21 gitsegevel - mind IV. Béla, mind Kun Laszlo törekedett megakadályozni.

Ugyanekkoriban azonban erőteljesen megindul a - királyi kincstárat gazdagító - nagy-zólyomi nemesére bányászat is. (Németlipcse Liptóban, és Besztercebánya. Németlipcsét már a XIII. század elején említik; a tatárjárás után

(újjá-) éledő Besztercebánya bíráját "comes Andreas villicus noster de Byz22

terchebanya"-t 1263-ban azért részesíti birtokadományban IV. Béla, mert a várost fejlesztette s az ezüstbányákat bővítette.)

Adataink jól jelzik a nagy-zólyomi ispánság kialakulásának nehézkes kezdeteit! (Árva "distriktusának" a XIV. század elején még mindössze hat faluja - lakott helye - van!) S alig száz esztendő múlva, 1338-ra, amikor Donch mester, Synk fia I. Detrik dédunokája, megválik a nagy-zólyomi is- pánságtól, Zólyom, Liptó, Túróc, Árva autonóm megyévé alakul; várak, vá87