Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
MONUMENTA HISTORICA - Németh Gábor: Körtvélyesi István szikszói bíró és fia XVIII. századi naplója
20. Jövel Jesus Christus BűneimtCíl ne fuss Had halljam a te szódat Jövel halálomban Az itilet napján Ne hadd szegény szolgádat Oh édes Istenem Legyen úgy mint kérem Add meg s»zép koronámat. Amen. Anno 1725. Jósa István uram Tisza és Hernád melyéki jószáginak gondviselője voltam. Anno 1726. Szikszó városától, szikszai notáriára hívattattam; minekelőtte születésemnek földére visszajöttem volna, világi életemnek sokféle változásit, bujdosásit, és keserves kisirtetit magamon sok képen megfordulni isméi»- ném, ez énekben egészen magamat jó Istenemnek ajánlottam. Nézd meg lelkem világ sorsát Gazdag, arany, pompás voltát Látod álhatatlanságát Minden rendnek változását Nincs állandó dicsősége Fogyton fogy, romol szépsége Tündöklő szép ékessége Mind elmúlik híre, neve Hol vannak nagy birodalmaik Nagyra vágyó uraságok Arany, ezüst sok jószágok Nem volt nem lész maradások Sok változással háborog E világ veszéllyel forog Helyből helyben üz s úgy morog Hol nem vélnéd, ott ránt horog Ki ezt írod és olvasod Magad példájábúl látod 770
