Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

MONUMENTA HISTORICA - Németh Gábor: Körtvélyesi István szikszói bíró és fia XVIII. századi naplója

KÖRTVÉLYESI ISTVÁN SZIKSZÓI BÍRÓ ÉS PIA XVIII. SZÁZADI NAPLÓJA

Drága Szép Beszéd

Mikoron én együgyű és alacsony sorsú nemzetségemnek mind ez ideig való leszármazásoknak s viselt dolgaiknak rövideden való leirásúl elmélkedném a posteritasnak diseretiojára igen jónak és szükségesnek lenni itilém; ugyanis eleitül fogva, az viselt dolgokról tudna é valamit a mostani, úgy a következendő aetas, ha azokat a régi dicsiretes historicusoknak írásokból nem tanulná és olvasná, az holott is munka nélkül megtalálni ott, azt, amit mások nagy fáratságos munkával öszveszedtenek, mert azokból kitanulhatni a jóknak kegyes életeket, jóságos cselekedeteket, és azokért való világi jutalmokat, a gonoszoknak vétkes cselekedeteket, azoknak iszonyó eseteket, s büntetéseket, e világi életnek külömb külömb féle változásit, minden dolgoknak jelfordulásokat, e világnak álhatatlanságát, egyik nemzetség után a másiknak békövetkezését. De azt mondod, igen is, a királyoknak birodalmaknak, országoknak, nagy és híres nemzetségeknek, emlékezetes famíliáknak viselt dolgaikról leszármazásokról írni, és olvasni, jó és illendő dolog; de talán más alább sorsóaknak írni, kivált a magát néző dolgokról nem illendő. Én, az én feltételemben arra nem igyekeztem, mint mások, a- kik méltók és érdemesek is arra, hogy világ eleiben terjesszem, vagy ezzel magamnak, és alacsony sorsó famíliámnak hírt, nevet és dicséretet szerezzek, hanem tulajdon csak ágyékomtól származott, s következésképpen (ha Istennek ő Felségének tetszik terjeszteni) származandó maradéknak legyen mintegy tüköré, hogy pedig az én praedecessorim ezeket idejében nem követték, azt restségeknek vagy tudatlanságoknak nem., hanem inkább a szüntelen való háboróságos és hadakozó, sok változásokkal teljes időnek tulajdonítok; ugyanis sok száz esztendőktől fogva, mely száma nélkül és szüntelenül e Magyar Hazának nemcsak az idegen nemzetségek miatt, de in gremio.

Az ezerhatszázhuszonhátodik esztendőben, ezelőtt száz egynéhány esztendőkkel, egyszersmind élő vér szerint atyafiak voltának, Kervélesi János, Jakab, István és Miklós; kiknek sucessorokról ezeket megjegyezhetjük. Leányok Anna, Borbála, Erzsébet, Judit.* Kertvélesi János, édesatyám relati- ojából, ógy másoktól is értettem, hogy ő Felsége szolgálatjában vitézlő hadi ember volt, lakott nemes Torna vármegyében Hídvég Ardó nevű faluban, voltának négy leányok Anna, Borbála, Erzsébet és Judit. Az három elsőkről serr.mit ezentúl nem emlékezhetem, hanem bizonyos az, hogy Judit Szikszó városában Csányi János nevű emberhez ment férhez, ki is az ő ide761