Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA ARCHIVISTICA - Tóth Péter: Miskolc levéltára és Nyíry Dániel

Mcii*(inak a levéltárnak az állapotáról igen szemléletes képet ad Miskolc nevezetes főbírája, Kun Miklós. "Hivatalommal együtt általvovéir a városi levéltár kulcsait is - írja -, rozsda lepettek voltak ezek, s én kíváncsian siettem látni a levéltárt, mellynek kulcsai olly rozsdásak, midón királyi biztoshoz van szerencsénk, midón városunk átalakulása előestéjén állunk. Beléptem! a fájdalmas meglepetést, melyet éreztem, nehéz leírni! Sirt a lélek bennem, midőn a nedves teremből rothadás fojtó bűze ömlött előmbe, a bólthaj- jild

tások (még az 1834 földindulástól) öszve hasadozottan, az iratok a nedvesség miatt rothadó félben hevertek.

Illyen karban találtam a levéltárt, melly a város jogairól szólló oklevelek, s a megyéjét sokkal felül haladó jeles régi eredeti iratok gyűjteménye. Isteni gondviselés őrizte meg a tűzveszélytől, mellynek a város kéményének az ez előtti években gyakori kigyúladásaikor a hasadozott bólthajtások miatt annyiszor kitéve volt.

Kitavaszodván siettem biztositani a városnak e legnagyobb kincsét, s a levéltár bólthajtásai vasakkal erősitve s kiigazítva, a fenek nedves téglák helyett padozattal ellátva, ön költségemen csinosan kifestve, szóval alkalmas állapotba helyezve Ion.

S én már a napon kiszárított iratokból s oklevelekből, s azon ismeretből, mellyekhez hivatalos állásomnál fogva jutni alkalmam nyilt, gyűjtögetni kezdém az adatokat ... Miskolcz történetének, múlt és jelenkori jogviszonyainak s állásának leírásához."1^

A XIX. században, mint általában mindenütt, Miskolcon is szélesebb körű lett az érdeklődés a levéltár, mint olyan intézmény iránt, amelyben a történelmi múlt becses emlékeit őrzik. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a város 1860-ban engedélyezte Martinyi Ágost "levéltárnok" (tulajdonképpen írnok, akinek feladatai közé tartoztak a levéltár ügyei is) számára a történeti szempontból érdekes iratok kigyűjtését és beköttetését. Három kötet készült el ekkor: az első kettőbe a város számára kiadott fontosabb adománylevelek kerültek, olyan iratokkal együtt, amelyeket Martinyi érdemesnek Ítélt a beköttetésre (például Kondai Kis Mihály főbíró pere), a harmadikba pedig a XXVII. species (török levelek) teljes gyűjteménye. Az így kiemelt és bekötött iratok egy részét Martinyi át is másolta.

Ebben az időszakban a levéltár fő gondját még mindig a jegyző viselte. A változás az 1871. évi, úgynevezett községi törvény után következett: Miskolc rendezett tanácsú várossá alakult és így városi levéltárnokot is alkalmazhatott. E tisztséget Vadnay Pál nyerte el, akinek a feladatait több szabályrendelet is meghatározta. Az első ilyen szabályrendelet 1878-ban kelt és kimondja, hogy a levéltárnok, mint a levéltár őre és a városi tanács tagja köteles gondoskodni a levéltár rendben tartásáról. A polgármes-