Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Tóth Péter: Miskolc levéltára és Nyíry Dániel
- conscripti ók;- egyéb számadási iratok;- vidéki borok taxái;- 2 fasciculusban régi vegyes adókivetési iratok. A levéltárat jelentó néhány láda állandó őrzési helye a városháza volt, csak közvetlen veszedelem idején menekítették azokat más helyre: az ava- si templomba, amelyről remélni lehetett, hogy minden ellenség nagyobb tiszteletben tartja. - Hogy mióta volt Miskolcon városháza, nem tudjuk; amikor Lipót császár új adományként 1694-ben a városnak adományozta azt a telket, amelyen állott, azt írta az oklevélben, hogy "a városbéliek és őseik emberemlékezet óta birtokában voltak, mint ahogy' vannak is" annak a telek4 , , nek. A jegyzőkönyvek lapjain is többször találkozunk a városházával: leégéséről, újjáépítéséről, rajta tett javításokról, berendezésének leltárba vételeiről olvashatunk. A városban álló többi épülethez viszonyított értékéről az 1702-ben készült összeírás és becslés szolgálhat némi támpontul: eszerint a "domus oppidi in platea Lanionum" értéke 300 forint, amely összeg . „ „ 5 megfelel egy átlagosnál valamivel jobb miskolci maganház értékének. Tudjuk továbbá azt is, hogy ezt az épületet 1762-ben lebontották, helyére újat építettek, amely 1871-ig állott. Az is bizonyosnak látszik, hogy a XVIII. század végén külön helyiséget kapott a levéltár a városházán, hiszen ekkorra már olyan tömeggé duzzadt az iratanyag, hogy nem lehetett tovább is ládákban tárolni. A levéltár őrzése és rendben tartása a mindenkori jegyző feladata volt, de hogy nem a legfontosabb feladata, azt abból is sejthetjük, hogy a XVIIXVIII. századból fennmaradt jegyzői esküszövegekben említés sem történik a levéltárról. A XIX. század első negyedéből való az az esküminta, amelyben először olvashatjuk, hogy a jegyző felelős a levéltárért: " ... a Város Leveles tárának hűségesen gondját viselem ... " - kell fogadnia a jegyzőnek hivatalba lépésekor.6 Miskolc levéltárában a XVIII. század végére gyűlt össze olyan nagy mennyiségű iratanyag, hogy a rendezés és a segédletkészítés elodázhatatlanná vált. Az 1790. december 31-én tartott tanácsülésen született meg az a határozat, amely szerint "a nemes város archivumának rég óhajtott re- gestratiójára" bizottságot kell kiküldeni. E bizottság működéséről semmit nem tudunk, de hogy nem végezhetett sokat, az abból gondolható, hogy 1793-ban Szrogh Sámuel helybéli ügyvédet bízta meg a város az iratanyag rendezésével, ÍOO arany tiszteletdíjat fizetvén neki a munkáért. Szrogh két évig foglalkozott a rendezéssel, 1795-ben mondott le megbízatásáról, bizonyára más elfoglaltságai miatt.7 Szrogh Sámuel munkásságának eredménye az 1792 előtt keletkezett iratok rendjének kialakítása, bár e munkát való525
