Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltárának története (1531-1966)
1957-re fejeződtek be a nagyobblélegzetű rendezések. Erre az időszakra esett a kerület egyházközségeinek anyakönyvei mikrofilmezése, amit az Országos Levéltár készített a mormon megrendelők számára. A mikrofilmezés előkészítésének kivitelezése a levéltárra hárult. 1961. december 20-án a levéltárba beküldött közel 800 kötetnyi anyagot átadták az Országos LeJQ0 IQ Q véltárnak. A visszaszállításra, 1962. májusában került sor. E rendkívüli munkálatok tudományos értékét az adta, hogy a gyülekezetek kezében lévő eredetin kívül még két másolati példányban őrizték ezeket az elsőrendű fontosságú történeti forrásanyagokat. 1965. április l-én a levéltárvezető Román János eltávozott. Ezzel a levéltár életében egy igen fontos korszak zárult le. Az 1090-től 1919 terjedő szakasz Zsoldos Benő, l920-1950-ig Marton János munkásságát, addig e 15 esztendő egyértelműen Román János tevékenységét fémjelzi. E másfél évtized alatt nyerte el végleges, mai alakját az archívum. Tovább biztosítva a tudományos munka lehetőségeit. Ekkor vált igazán gyűjtőlevéltárrá. Az időközben történt fenntartói átszervezések nem akadályozták a levéltáros teendőit. Mindez a gyűjtemény vezetője dr. Ujszászy Kálmán szervező, Román János levéltárosi és az utolsó években Kuli Já nos segítő munkájának köszönhető. Román János munkáját az Egyházkerület Közgyűlésének 1965. július 21- én tett jelentése a következőképpen értékelte: "... Román János másfél évtizedes munkája annyira jelentős volt a levéltár életében, hogy az olyan fórum részére is, mint egyházkerületünk, mielőbb kifejezésre juthasson a köszönet azért q szolgálatért, amelyet Román János a Levéltárban és azon keresztül a Gyűjteményekben végzett. Román János volt l.i. az, aki abból a levéltárból, amelyet nyolc évtizeddel ezelőtt az aszkéta tudós megtestesítője, Zsoldos Benő formált és tett egyedülállóvá a magyar levéltárak között, korszerű, a mai követelményeknek megfelelő gyűjtő levéltárat szervezett. Nemcsak szervezett, hanem szervezés által a megalkotott kereteket ki is töltötte, az eddig csupán főiskolai és egyházkerületi anyagok őrző levéltárát az egyházmegyék anyagával feltöltötte, a Dókus-Barkóczy Levéltárnak és más jelentős magán levéltáraknak, főleg a golopi Vay levéltárnak az anyagával gazdagította s mindennek következtében a levéltárat egyházi vonatkozásban, az északmagyarországi kutatómunka szempontjából szinte nélkülözhetetlenné tette. Ugyanakkor fáradhatatlan szorgalommal képezte magát szakemberré és mint a szakjában tájékozott fogott hozzá a levéltár anyagának olyan rendezéséhez, amellyel megszabta annak még éveket igény,, , , , , , »190 lo befejezeseig a további eljárási módját... 462
