Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA ARCHIVISTICA - Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltárának története (1531-1966)

I

.1

10., Bírósági iratok

1 U, Választók névjegyzékei

12., Díjlevelek

13., Összesítő kimutatások

14., Vagyon és jövedelem összeírások

15., Gondnoki számadások

16., Költségvetések

17., Vagyontörzskönyvek

18., Esperesi iratok

Az egyházmegyei levéltárak beszállításával egy fontos jogi kérdést kel- kett tisztázni: a levéltár tulajdonjogát. Az, hogy az egyházkerületi levéltárhoz mint gyűjtő levéltárhoz milyen legyen az anyag jogi viszonya 1953-ban tisztázódott végleg mind az alsó-zempléni mind a többi egyházmegyei levéltárakkal kapcsolatban: "Eszerint az egyházmegyei levéltár, állagának sértetlen megőrzés« és szakszerű kezelése érdekében, végleges letétként kezeltetik az egyházkerületi levéltárban, mint gyűjtőiévéItárban, a tulajdonos egyházmegye, mint fenntartó testület jogainak és kötelességeinek teljes épségben hagyásával."^^ Ennek az elvi döntésnek egyik fontos gyakorlati következménye: az egyházkerületi levéltárat az egyházmegyei elnökségtől a levéltár volt főiskolai gondnoka hagyta a kollégiumra 1923-ban. Azonban "a levéltárban lévő helyszűke miatt",mint ekkor több levéltári irat a Nagykönyvtárban talált biztos helyet. Ezeket a Nagykönyvtár a nagyterem köze* „ ,, „ „ , „ 164

pen levo régimódi tarlók also reszeben őrizte. A Dokus-archivumon a

múlt század közepén történt rendezés nyomai láthatók. Az anyag nem volt

teljes, mert még az adományozó birtokában, főként árvíz miatt egyes részei

elpusztultak. A megmaradtak viszont igen értékes Mohács előtti missiliseket

tartalmaztak.

A múzeumból hozták át több családtörténeti levéltárral az ún. Páy gyűjteményt; 8 csomót és 18 kötetet.

b/ A begyűjtéssel egyidőben indult meg a rendező munka. A bekerült anyagok több mint másfélszáz folyómétert tettek ki, fondképzőjüket tekintve igen vegyes jellegűek voltak. Nagyobbrésze ömlesztett állapotban került lerakásra. Tehát több évre elegendő munkát biztosított a levéltáros számára.

Az elsődleges cél, az állagmegóvás lett. Már az is sokat jelentett, hogy a szakszerűtlen tárolástól megmentett dokumentumok immáron tiszta, por és féregmentes, száraz helyre kerülhettek. Megtörtént a fertőzött iratok elkülönítése.

Második fázisként jelentkezett a szakszerű tárolás gondja. A levéltáros igyekezett olyan elhelyezési módot találni, hogy a további rendezési munkálatok során könnyen kéz alá kerüljenek, és valami rendszert mutassanak.

454