Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez

nak. A királyi föidesúr úgy látszik nem akart egységes várost alapítani, inkább autonóm mezővárosokat hozott létre. A "divide et impera" elve érvényesült tehát. Az viszont ennek ellenére figyelemre méltó, hogy akkor, amikor a középkori Középkelet-Magyarországon nagyon ritka volt a városokban a kö- épület, a kőépítkezésre való áttérés Miskolcon a régészeti kutatások eredménye alapján is már 1526 előtt megindult.

A topográfiai és az épületelemzés alapján tehát Miskolc valami közbülső fokot foglalt el a város és a falu között, kétségtelen azonban, hogy városiasodása egyre nőtt. A gazdasági, jogi, stb. kritériumok hasonló képet mutatnak. Biztos, hogy volt a városnak évi vására, ezt egy 1521-es oklevél is i23Q

gazolja, de nem tudjuk, hogy mikor és hány./ A XVII. sz.-ban kettőt tartottak: Áldozócsütörtökön és Lukács napján, ezek feltehetően a középkorra

289

mentek vissza. (Miskolc protestáns volt a reformáció óta!) Hetipiaca bi, . 290 , , , ,

zonyára az Arpád-kor óta szerdán volt. A heti es évi vásárok tartási

„ „ 291

joga kétségkívül fontos feltétele a várossá alakulásnak, ha nem is tesz várossá egy települést. Tudunk két középkori céhről is, a mészároscéh kiváltságlevele 1508-ból, a vargáké 1521-ből származik, ez utóbbi a pesti var- gák privilégiumát bocsátja a miskolciak számára. A városi kézművesség

középkorvégi jelentőségére utal, hogy az egri püspökség a XVI. sz. elején

293 itt készült puskákat vásárolt. Érdekes adatokat nyújt egy 1548-as adó- 294

lajstrom.

Miskolc kézműves lakossága 1548.

Iparág

Szakmák

%

Iparosok száma

%

Fémipar, fegyvergyártás

h

25

11

27,5

Szövőipar

1

6,2

2

5

Bőripar

1

6,2

2

5

Faipar

2

12,5

2

5

Élelmezési ipar

2

12,5

5

12,5

Ruházati ipar

3

18,9

lit

35

Épitő és anyagipar

1

6,2

2

5

Egyéb

2

12,5

2

5

Összesen

16

100,0

itO

100,0

235 családfő közül tehát 40 személynél lehet kimutatni a kézműves foglalkozást, ami 17 %. Ha a 7 kalmárt, azaz kereskedőt is hozzászámítjuk, akkor pontosan 20 %-ot kapunk. Az arány - leszámítva a fémipar erőteljesebb súlyát - lényegében a gyöngyösihez és a mezővárosi aránynak felel meg.

A szakmák száma viszont épp a fele a gyöngyösieknek, igaz, a Mátra-alji város lakosságszáma közel négyszer lehetett olyan magas, mint Miskolcé.

42