Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltárának története (1531-1966)
anyagban eligazodni. Egyikük sem tudott teljes és maradandó értéket alkotni. 2. A nagy rendezések kora (1813-1823) Az elkövetkezendő másfél évtized során nyerte el végleges formáját a __ kerületi levéltár. Részben azért, mert a superintendentia olyan férfiakat vá-_ lasztott a regestratori tiszt betöltésére, akiknek volt szisztematikus elképzelésük az iratok rendbetétele felől. Másrészt az egyházkerület - világi levéltárak rendjét alapul véve - maga is megfogalmazta igényeit e tekintetben. Például 1817-ben a helytartótanácsi "fons"-ok szerint kívánt eljárni a rendezésben. 1828-ban pedig Borsod vármegye archívuma szolgált követendő példaként. 1813. május 3-án az egyházkerület közgyűlése a "Leveles Tár" rendbe_ _ _ 59 ,, szedésére és gondviselésére kinevezte és feleskette Perenczi Lajost. O az elődök által megkezdett tervet akarta tovább vinni. A kerület azonban ezt nem fogadta el. Még ez év november 18-án rendelkezésében értesítette Perenczit saját igényeiről,6^ aminek egyes részletei rendkívül figyelemreméltóak: 2. pont: Az "Archivarius Ur" a munkájában történő előmeneteléről (értsd: előrehaladásáról) az Ellenchusok bemutatásával minden Generale Consistorium alkalmával tartozik beszámolni! Perenczi válaszában kifejti: ez haszontalan dolog, cél ellen való és káros! Mert igy minden iratot kétszer kellene átnézni, ami az egész végzendő munkát igen meghosszabbítaná. 3. pont: az "Extractusok", azaz az iratok rövid regestáját csak a "nem olly nagy becsben tartható" aktákat hátára vezesse fel! A "betsesebbeket" kímélje meg! - szól a rendelkezés. Azok kivonatát egy mellétett tiszta papírra írja fel a levéltáros. Perenczi szerint ez sem helyén való dolog, mert az iratok meUé tett papírok növelik az anyagot a levéltárban. Arról nem is szólva, hogy ezek a cédulák hamar elkallódnak, s végül "úgy találjuk - írja - hogy más Leveles Tárban61 a betseselcnek szinte úgy mint a betstelenebb Aktáknak egyformán hátokra irattatnak az extractusok." 4. pont: Az akták rendeztessenek "bizonyos kútfejekre", azaz fonsokra, mégpedig 27 legyen ezek száma. Perenczi ellenérveként azt hozza fel, hogy a levéltári anyag sokkal több kútfőt ad, mint amit a kerület itt felsorol. S az iratok ilyenfajta besorolása rendkívüli nehézség elé állítja a levéltárost. 5. pont: Az extractusok a latin nyelven írottakról is magyarul készíttes423