Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltárának története (1531-1966)
i I 4. A levéltári rend hanyatlása (1850 - 1890) A kollégium archívumának negyedik szakaszában az előző időszakhoz képest erős visszaesést tapasztalhatunk. E periódus jellemzője: a levéltári rend megbomlása, a levéltári és irattári rész teljesen elkülönül egymástól, a folyamatos iratátvétel megszűnik. Végül az archívum korábban kialakult egysége szétesik. A neoabszolutizmus korában alapvetően megváltozott a kollégium belső , , , 46 gazdasagai irányító apparatus. 1850-ben megalakult az iskola gazdasági életét összefogó szerv, a Gazdasági Választmány. Ezzel a senior hatásköre a minimálisra csökkent, az őt segítő contrascribai (ellenőri) hivatal meg szűnt. Még korábban 1849-ig a seniori szobában lévő archívumon kívül a contrascriba szobájában és az igazgatói hivatalban őriztek iskolai okmányokat. Az évenkénti iratátvétel viszont biztosította az irattárakból levéltárivá érett anyag beszállítását a levéltárba. ..."nem volt rá eset, hogy va— 47 lamely okmány elveszett volna" - szol egy későbbi visszaemlékező. 1850-től alapvetően megváltozott a korábbi rend. A kollégium az Entwurf elleni harcban a lét és nemlét kérdéseivel vívódott.. Eközben lassan a "levéltár gondozása és ellenőrzése is feledésbe merült" - olvashatjuk egy a levéltárat vizsgáló bizottsági jelentésben, majd így folytatódik: "elannyira, hogy az újabban jött tanárok azt sem tudták, van-e tulajdonkép48 peni levéltára a főiskolának," A Gazdasági Választmány és az igazgató a hivatalukban lévő saját i— rattárukban őrizték anyagukat. 1850-től közel 40 évig nem történt iratátadás a levéltár részére. De nem is lett volna hová. A régi archívum teljesen elszigetelődött, mert a senior munkáját nem ollenőrizte többé felelős bizottság (legalább is ami a seniori munka levéltári részét illeti.) Az újonnan keletkezett anyagot a levéltárivá érés idején túl irattárilag kezelték. Összevetve a korabeli többi hazai protestáns kollégiummal, azt láthatjuk, hogy egyedül csak Debrecenben volt megnyugtató a levéltár helyzete. Azáltal, hogy már 1831-ben állandó levéltárost neveztek ki Kerekes Ferenc professzor személyében. 1850 után sem szakadt meg e tiszt, amit Búzás Pál jogi professzor 44 éven át töltött be hűségesen munkálkodásá, 49 val. A sárospataki kollégium felelős vezetői nem gondoltak arra, hogy egy állandó, választott levéltárosra bízzák az archívum gondját. A kollégium gazdasági életét vizsgálva 1860-ig anyagi fedezet hiányában nem is i gén volt rá mód. így nem csoda, ha 1876-ban a levéltár anyagát a régi helyéről, a seniorális szoba melletti helyiségből kirakatták a folyosóra. Közben 420
