Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez
matán vehető ki. Mivel ezen a példányon a király kétfelé szakállt visel, az irodalom Zsigmond ábrázolásának tartja. Valószínűbb azonban, hogy a király Szt.lstván, csak az ábrázolás az épp uralkodó Zsigmond ikonográfiája alapján történt. A későbbi időben ugyanis, amikor a város már protestáns, újra 242 előjön Szt.lstván vitán felüli ábrázolása a pecséten. Az 1941-es ásatás a korai templomról nem adott pontos datálást. Igazolta Árpád-koriságát, ezen belül csak az valószínűsithető, hogy XIII. sz.-i volt, Mégis fel kell tételeznünk, hogy már előtte is állt ott egy templom. Mivel a templom a Szinva déli partján fekszik, Miskolc eredeti településének is a folyó mellett kellett épülnie. Van olyan nézet is, hogy az eredeti településmag a Szinvától délre, a Szinva árvízszintjénél magasabb helyen terült el, és a település egyetlen útvonala itt, a későbbi Felső Papszer utca moghosszabbí, . . ~ „ 243 tasaban vezethetett nyugat, azaz Diósgyőr fele. A varos monográfusa, Szendrei János is a Szinva jobb (azaz déli) partját tartja az 1411-ben említett Óvárosnak (Ó-Miskolci a balpartit az Újvárosnak.Ennek ellentmondana a sötétkapui ásatás: - ha hihetünk Komáromynak - a Szinvától északra már a honfoglalást megelőző időtől folyamatos a lakottság. Ez azonban e- gyáltalán nem zárja ki azt, hogy az eredeti településmag nem terjedt ki a folyó déli partjára, a későbbi Papszer városrészre is. Komáromy ide helyezi a templomtól keletre a Miskolc nemzetség birtokközpontját, szerinte ezen keresztül vezetett a Rákóczi utca őse a Szinván át észak felé. (A Rákóczi utcában, de már a folyótól északra volt a sötétkapui ásatás.) Úgy véli, hogy a halmazos településszerkezetűnek látszó jobbágyfalu a folyótól északra, míg 245 a földesúri központ és a templom attól délre esett. Ez persze nem igazolható hipotézis, a Rákóczi utca kezdeti nagy jelentősége azonban a jelek szerint fennáll. Ennek az útnak nyomvonalában haladt ugyanis a település főútvonala, amely az Árpád-korban a Miskolc nemzetség tapolcai monostorát összekötötte Bors vezér diósgyőri várával. Az út a Sötétkapu után mint láttuk nyugatra fordult, beletorkollván a későbbi piacutcába. A délről északra vezető út azonban nem ért véget a kelet-nyugati út elérése után. Északi folytatása egyre jelentősebbé vált, hiszen erre vezetett Budáról Gyöngyöst (ós kis kitérést figyelembe véve Egert is) érintő, Kassára és Lengyelországba veze- . , 246 to kereskedelmi ut. A piaca tanúsága szerint már gyenge városias csirákat magában hordozó Miskolc fejlődésében a lényeges változást azonban a királyi földesuraság hozott. A város érdemes helytörténészének, Marjalaki Kiss Lajosnak sikerült a telekkönyvek és a régi térképek telekadatait azonosítani, és nem egy esetben a telkek birtokosát a középkorig visszavezetni, ami igazolta a telekbeosztás középkori eredetét. A királyi birtoklás idején Miskolc új főutcája, egyben utcapiaca a Diósgyőrbe vezető kelet-nyugati irányú út lett. Új telekosztály szü37
