Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez

lom sem mutat korábbi részleteket, noha a szentély és a hajó tengelye eltér , 213 egymástól. A templom és mellette a kolostor a XV-XVI. sz. fordulóján épült. Legfeljebb a templom tengelyének eltérése alapján lehetne korábbi építmény­re következtetni. Az minden esetre furcsa lenne, hogy egy Bátorhoz hason­ló gazdasági jelentőségű helynek ne lett volna sem koldulórendi kolostora, sem ispotálya. A kolostor különben a két "corporalis platea" közti háztömb­ben foglal helyet, és nem közvetlenül a város szélén, bár annak közelében. Ez is inkább korábbiságra utalna. Itt is ásatásokra lenne szükség. Nem is­merjük Bátor XIV. századi várának helyét. A plébániatemplommal szemben ke­letre eső telkeken az ásatások feltártak egy a jelek szerint U alaprajzú kas­télyt. A régészeti adatok alapján ennek építése azonban csak a XV. század­214 „ „ 215 ra tehető. XV. századi leletanyag is alig került elő. A kastély elhelyez­kedése a város szélén a várnak is megfelelhetne, ezt azonban a régészeti adatok inkább cáfolják. A valószínűleg rövid idő alatt elpusztult várat váltja 2i f. fel közel egy évszázad múlva az új kastély. A szakirodalom általában tipikus mezővárosként tárgyalja Bátort. A váro­sias jelleg mellett szól utcahálózata és kereskedelmi jelentősége, hiszen á- rúmegállítójoga mellett évi és heti vásárjoga volt, lakói pedig messzi vásáro­kat is felkerestek. Kézművessége sem lehetett fejletlen. Sok mészárszéke „ „ 217 volt, és mar a XIV. sz.-ban is élt ötvös a helységben. Mas ke z műves ad a­21Ő tok is maradtak fenn. Koldulórendi kolostora - bár ez esetben csak késői,- valamint az innen külföldi egyetemekre járók száma alapján is jelentősebb településnek látszik. Ez utóbbiak viszont legalább is a középkor végén Gyön­gyösnél jelentéktelenebbnek mutatják. 1440 és 1514 között kilencen jártak kül­földön, (l Becsben, 8 Krakkóban.) így az egyetemre járók száma alapján a 219 112-126. helyet foglalja el az országban. Sajnos, a gyéren fennmaradt for­rásanyag nem engedi meg, hogy Bátor kétszáz éves középkorvégi fejlődésé­ben fázisokat különböztessenek meg. Valami keveset mégis tudunk mondani. Bátort a XIV. sz.-i oklevelek többnyire possessio-nak nevezik, így a két fel­osztó oklevél is. Ez a szó ekkor már általában, de az idézett két oklevél­220 ben konkréten is falut jelent. Oppidum elnevezese csak a XV. szazadban 221 válik általánossá. Nyírbátor tehát a XIV. sz.-ban városias utcahálózata, vá­sárai, árumegállapítójoga és egyéb kiváltságai ellenére falu maradt, a földes­úri hatalom gátolta jobbágyai önkormányzatát. Az 1330-as kiváltság is lega­lább annyira, ha nem jobban szolgálta a földesúri család, mint jobbágyai ér­dekét. Bátort két tényező fejlesztette városiassá: a közlekedésföldrajzi adott­ság, valamint a földesúri birtokközpont. Ez utóbbi azonban egy bizonyos pon­ton túl már akadályozta a fejlődést. Később, a XV. században, mint oppidum sem élvezhetett különösen jelentős kiváltságokat. Jellemző a bátori magiszt­rátusnak egy 1522-es oklevele. A szokott egy bíró és 12 (vagy 6) esküdt­33

Next

/
Thumbnails
Contents