Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Viga Gyula: Történeti-néprajzi adatok a Keleti-Bükk falvainak erdőléséhez
tottak meg ezen a területen, s az erdőre alapozott manufakturális ipart hoztak létre,7 Egymás mellett élt, egymásra rétegződött tehát az erdőgazdálkodás többféle történeti formája, melyek vizsgálata, struktúrájuk feltárása számottevő eredményekkel kecsegtet. Ehhez járul az is, hogy levéltári forrásokkal viszonylag jól adatolható a téma, s a XIX, század közepétől, a koronauradalmi rendszer 1858-ban történő felszámolásától kezdve, a diósgyőri erdőhivatal irataiban s a recens gyűjtések során szinte párhuzamosan követhető 8 a téma. Mint már jeleztem, jelen írás csupán arra vállalkozik, hogy a XVIII., s elsősorban a XIX, századi levéltári adatokból hüvelyezzen ki néprajzi adatokat a Bükk-vidék, különösen a keleti Bükk falvainak erdőlésére vonatkozóan. így az anyag taglalása is elsősorban a néprajzi közelítés rendjét követi. Forrásul a diósgyőri koronauradalom úriszék iratai (1721-1841), valamint a Diósgyőri Magyar Királyi Erdőhivatal iratai (1869-1890) szolgáltak. A Bükk-hegység geográfiailag jól elválasztható övezetekre tagolódik, s az egyes övezetekhez a tradicionális kultúra eltérő formája, különféle életmód g társult. A hegység belseje felé haladva egyre kisebb területre szorul a mezőgazdálkodás, a föld az itt élő népesség számára soha nem termette meg a legalapvetőbb élelmet, a kenyérnekvalót sem. A szűk területen folytatott földművelés, az ehhez társuló - gyakran az erdei legelőkön nyugvó - állattartás, s a különböző jelentőséggel bíró szőlő- és gyümölcskultúra formálták a lakosság életmódját; a hegység belseje felé haladva azonban az erdő bírt egyre nagyobb szereppel. A favágás és -közelítés, a fa fuvarozása, a szénás mészégetés, a fa háziiparok meghatározó szerepet kaptak a hegység belsejében fekvő falvak életében, a lakosság tevékenységében. Speciális erdei termékeikkel egy nagyobb, táji munkamegosztás kereteibe illeszkedtek, melyben árúikat a nagytáj déli területén, ill. az Alföldön gabonára és egyéb élelemre cserélték. A Bükk keleti felének települései közül többnek a területén a diósgyőri koronauradalom volt a földesúrmely, egyebek között éppen az erdőlés szempontjából speciális helyzetet teremtett. A királyi kamara irányításával folyó erdőgazdálkodás erőteljesen befolyásolta e falvak életét is. Az alábbiakban ezen kincstári, ill. állami erdőgazdálkodás tükrében vizsgálom az erdőlés, elsősorban az erdőkiélés néprajzi vonatkozásait. 342
