Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista

sűek. írt egy nekrológot jó barátja, Kun János halála után, s a takarékjáénz- tár történetét foglalta össze, A fiatalkori zsurnalisztából megkeseredett, csak gazdasági, pénzügyi tevékenységet folytató öregember lett.^°

Cikkeinek, tanulmányainak a stílusa más, mint a naplójáé. Naplója száraz, az adatokat közli csupán, a negyvenes évek közepén oldódik fel, telítődik meg érzelemmel. Szemere tudta fellelkesíteni, az ő politikai elveivel tudta magát azonosítani. Ezért az 1845-46-ban írt naplójegyzetei színesebbek. De még ezekben az érzelmileg telített lapokban sem tapasztalható az a harcias, az újságíró stílusára oly jellemző meggyőzni akarás, mint az éppen ezekből az évekből való cikkeiben. Két külön stílusban születtek tehát naplójegyzetei és cikkei. Érdekes, hogy cikkeiben is csak akkor hévül fel igazán, amikor Szemeréért vagy az ifjúság pártjáért kell szót emelnie. A reformügy érdekében a legkeményebb szatírától sem tartózkodik. Minden szavával cáfol, vitázik, ironizál és mar. Ha csak adatokat kell közölnie, amelyek érzelmileg nem érintik, akkor tolla szárazzá, mondatszerkesztése hivatalossá, körülményessé, latinosán összetetté válik. Cikkei ismeretében látja talán igazán mindenki, hogy ezt a szerény, visszahúzódó, gátlásos fiatalembert politikai meggyőződése újságíróvá, harciassá tette. Borsodban a kutatás még nem tartja számon azokat az újságírókat, akik politikád hitvallásuk érdekében fogtak tollat és publikáltak. Helyét tehát a borsodi újságírók között nem lehet pontosan meghatározni. Az azonban bizonyos, hogy Szűcs Miklós egyike volt az első újságíróknak Borsodban.

Műfaj tekintetében legközelebb talán Horváth István Mindennapija áll, rokon természetesen a győri Ecker János jegyzeteivel is, amelyből többnyire csak a szabadságharc korabeli részek maradtak ránk. Podmaniczky Frigyes és Mészáros Károly naplóit az különbözteti meg Szűcs Miklósétól, hogy az említettek munkái emlékiratok, írói tehát a reformkor eseményeit már bizonyos történeti távlatban szemlélik. Szűcs Miklós sorait viszont a frissesség, az élményekre való gyors reagálás, a spontaneitás jellemzi.^*

Épp az imént említett tulajdonságok indokolták, hogy a napló megjelenjék, mert kiváló forrásanyag az a reformkorban kutatónak, érdekes olvasmány a

tájékozódónak, s nagyszerű szemléltető anyag a kort hiteles leírásokkal

„ „ . 102 szemléltetni akaró tanarnak.

329