Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista
300 szegény láttatik el még most is naponként levessel, hússal és kenyérrel, a* városház udvarán". Híradásában nem mulasztja el a közgyűlésen újból felvetődött vasútügyről való említést sem. Úgy tudják a honatyák, hogy négy hét múlva elkez.77 dodik a pályatest mérnöki munkája. A Miskolc-debreceni szárnyvonalat véglilis csak 1859. május 24-én nyitották meg. Ugyanezen év október 19-én a borsodi követutasítást ismerteti. Borsod nem akarja megkötni a követei kezét. Lényeges kérdésnek tartja azonban a nádorválasztás ügyét. Javasolják a követek az országgyűlésen egy népnevelő képző intézet (tanítóképző) létrehozását, a közteherviselést, a hadiadót, az országgyűlés évenkénti tartását, a magyar nyelv diplomatikai méltóságát, a megyei választások mielőbbi rendezését, az alkotmányos jogok kiterjesztését. Szólaljanak fel az ügyben is, hogy a fejedelem az év egy időszakát töltse Magyarországon. Legyen az országház Pesten. Töröljék el a céheket, s kapjanak polgárjogot a Magyarországon letelepedett zsidók. 78 Leglényegesebb kérdés a közös teherviselés gondolata. Szemere Bertalan november 29-én tartotta meg az ezt indítványozó beszédét, "amely nap - mondotta országgyűlési beszédében - a közös teherviselés elve kimondva és alkalmazva lesz, az napon lesz Magyarországnak alapja letéve má. 79 sodszor". A rendek elfogadták a javaslatot. Szűcs Miklós 1847-es cikkeiben tehát jócskán eltér azoktól a feladatoktól, amit általában a vidéki tudósítók gyakorolni szoktak. Nemcsak a jelesebb borsodi, miskolci eseményekről ad hírt, hanem a vasútügyhöz, a Szemere Bertalan személye körül még mindig parázsló vitához is hozzászól. Hol gúnyosan, hol kemény szatírával, hol az igazság bénító erejével veri vissza a Szemere elleni szájról-szájra terjedő, vagy esetleg a sajtó hasábjain is megjelenő alaptalan rágalmakat. Szűcs Miklós elkötelezte magát Szemere Bertalan mellett. 80 1848-ban mar csak egy cikket jelentetett meg a Pesti Hírlapban. Még néhány kisebb cikke is megjelent a Pesti Divatlapban. Pentebb már mindkét kisebb cikkére hivatkoztam. Agathodemon álnév alatt Kirándulás Miskolczon cím alatt írt két részletben cikket. A múlt századi Miskolc képe jelenik meg munkájában. A Piacz utcáról indul. Szűk és kanyargós a Piacz utca, a falai mentén rossz a járda, az úttest meg olyan sáros, hogy Pestről Budára hamarább át lehet jutni a Dunán, mint itt az út egyik oldaláról a másikra. A tisztújítás idején az utcák sarát szekérrel hordatták el, Itt van a casinó is. Még csak egy könyvtárat sem tudott létrehozni. Az út mindkét oldalán "ácsorgó mindkét nemű naplopók, van bűnbarlang, ezeknek tanyául szolgáló. De van-e város Miskolczon kívül, mellyben a lakosság sepredéke épen a főutczát s ennek egyik igen feltűnő helyét undokítaná?" 326
