Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista
sara nyilván senki nem kérte meg. Nagyon valószínű, hogy Szemere közvetlen hatásának köszönhető e kis cikk. A miskolci porcelángyár csődjéről számol be, az alkalmat azonban arra is felhasználja, hogy a tőkével rendelkező iparpártoló urak figyelmét is felhívja: vásárolják meg a gyárat, s ne hagyják a "honi ipar egyik hathatós tényezőjét végkép’ elenyészni". A védegylet borsodi csoportja ekkor már létezett. Ismeretes, hogy ennek az iparpártoló egyesületnek Szűcs Miklós is tagjává vált. A porcelángyár egyébként nemcsak Miskolc, hanem a környék lakosságát is ellátta megfelelő edényekkel, tányérokkal. A Butykai-gyár csődje a szakirodalomban ismert, s „ ,, 55 erről éppen ez a Szűcs Miklós cikk az egyik hiteles adat. Két héttel később már a politikus, a radikális Szűcs Miklós szólal meg a Pesti Hírlap hasábjain. Cikkéből megtudjuk, hogy néhányan a radikális fiatalság köréből pártot alakítottak, s ez ellen a párt ellen a "fontolva haladók", összesen tizenkilencen, nyilatkozatot tettek közzé. A nyilatkozat tartalmát a radikális fiatalság ellen így foglalja össze: "alulírottak figyelmeztetjük a* megyének minden gyermekét egy megyénkben nem rég* keletkezett pártra, melly következetes kiszámítással zavarja köztanácskozásainkat szó’ ’s tettlegi merényekkel dúlja nyugalmunkat, kigúnyolja a’ kegyeleteket, sokakat vagy pártjokra, vagy hallgatásra kényszerít, a’ sajtó útján bennünket rágalmaz, a’ hivatalos pályákat csak saját hívei előtt tartja nyitva. E’ kórállapotot mi tovább tűrni nem akarjuk, ’s el vagyunk határozva a* békét szellemi, anyagi erőnk’ kifejtésével helyreállítani és azon urakat azon békés térre szorítani, mellyen többé ártani nem lehet ..." Szűcs ezután maró szatírával utasítja vissza mindazokat a rágalmakat, amelyeket a tizenkilenc fő a nyilatkozatban aláírt. Az elmondottakból már tudhatjuk, hogy a fiatalságnak ez a pártja nem más, mint a Major utcai tudós társaság, s a "tettleges merény4' pedig az az inzultus, amit Palóczy Tamás provokált ki a védegyleti bálban. S a tizenkilenc fő közül az "ősz bajnok" nem más, mint a város és a me56 gye példáséletű követe, PálóCzy László. A március 16—i Pesti Hírlap számában kiderül, hogy Szűcs Miklós a rendes borsodi levelezőtől most vette 57 át ezt a tisztet. A Budapesti Híradó 140. számában valaki cikket írt a borsodi nyargalva haladó csoportról, tudniillik a Major utcai tudós társaságról, Szemere pártjáról: "Néhány év előtt - írja Szűcs cikkében - alig néhány ifjak, kiket életkor, s szívrokonság fűzött egybe, észrevétlenül illy körben láták magokat olvadottnak. Kezdetben kicsiny és gyenge volt ez, de a* political elv és irány *s a» feltámadt aristocratiai ellenszenv - kivált az alsóbb polgári osztályból, folytonosan növeié e* számot, míglen az utóbbi időbe már a’ közügyek folyamára nem csekély befolyást gyakorolt. így vívott ki tehát magának egyrészről hatalmat, másrészről irigységet és gyűlöletet. Azonban ők az aristocratiai órzelműek ellenszenvét természetesnek találták."5® A tár321