Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista

legközvetlenebbül, 1843-ban Miskolcon az adminisztrátor ebédjén ismerkedett meg "derék költőnkkel" (II. 66 b), 1843—ban Pesten akadt össze ismét vele egy Szeiler nevű vendéglős kifőzdéjében (il. 79 a). Legközelebb 1843. ok­tóber 27-én találkoztak. 1845. október 27-én a pesti színházban Shakespeare Othellóját nézte meg, ezen az előadáson futott össze Vadnay Rudolffal és Er­délyi Jánossal. Ugyanitt látta életében először Petőfi Sándort is. (III. 31 b) Jósika Miklós okozott neki nagy csalódást. Az Emlényben láthatta idea­lizált arcképét, s amikor 1840-ben Pesten közelről életben is megpillanthatta, csalódott. Jósika kancsal volt, az arcbőre pedig ragyás, szép embernek egy­általán nem volt mondható, olyan szépnek pedig, amilyennek rajzolója festet­te, semmiképpen (i. 60 b). Jelen volt Vörösmarty esküvőjén, amelyen Vadnay 49 Rudolf volt a vőfély, akit Miskolcról alaposan ismert. (II. 67 a) Vörösmarty és Deák miskolci időzéséről éppen ő írt a Pesti Hírlapba cikket. E két ki­váló férfiú miskolci látogatása után érdekes következtetést vont le: "kívána­tos volna már egyszer nemcsak a magas polgári állásnak, származásnak, fénynek és dicsvágynak udvarolgatnunk, hanem kitüntetni azt is, hogy az e- rény mindezek nélkül is dicső, minden egyéb pedig az erény nélkül álragyog­ván, me ily Jcimul".5^ Azt hiszem, még bőségesen lehetne azokat sorolni, akik országos nevet szereztek maguknak, s akikkel Szűcs Miklós a reformkor alatt valamilyen kapcsolatba került. Mindenesetre tisztán kell látnunk: Szűcs soha nem ke­reste az alkalmat, hogy országos nagyságok fényében fürödjék. Soha nem tartozott sem Szemere Bertalan, sem Palóczy, sem Vachott számító kliense­inek népes táborába. Diákkapcsolatait felnőtt korában sohasem akarta kihasz­nálni. Jellemző eset, hogy Pesten, juratériája idején együtt kosztolt egy szel­lemes fiatal, katolikus pappal, Simor Jánossal, akiből évek múlva esztergomi érsek lett. Kétségtelen, hogy kettejük között meglehetősen eleven baráti kap­csolat létezett, később ezt az egykori kapcsolatot Szűcs nem használta ki (i. 60 a, 64 b, 75 b). Szűcs Sámuel életében sokkal több híres emberrel, jeles politikussal, íróval vagy költővel került személyes kapcsolatba, Miklóst azonban, akinek fiatal korában már az is megdobogtatta a szivét, ha kedvelt íróját megpillanthatta, később már ezek a kapcsolatkeresések sem izgatják. Valahol megfeneklett az élete, s bármennyire is keressük az okot, most is csak két dologban jelölhetjük meg: elkeserítette a szabadságharc bukása, az önkényuralom borzalma, s végképp bezárta lelkét minden emberi kapcso­lat elől akkor, amikor valakiben, a kiválasztott leányban csalódnia kellett. 319

Next

/
Thumbnails
Contents