Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista
számláló megyében nagyon kevés a 316 tag, s reményét fejezte ki, hogy rövid időn belül Borsodban Legalább 2000-2500 tagot számlál a magyar ipart 23 támogató egyesület. A védegylet itt is az ellenzéket szervezte egy táborba, s ez az ellenzék védegyleti üléseken, a védegyleti bálon is érlelte a politikai terveit. Szűcs Miklós ezáltal tehát még közvetlenebb kapcsolatba került a radikálisok képviselőivel, s különösképpen Szemere Bertalannal. Tagja volt naplóírónk az első borsodi közkönyvtárnak. Nemes szándékú intézmény volt ez, s mint a védegylet Szemere javaslatára, ez is az ő munkássága révén jött létre. Ennek a könyvtárnak a történetéről alig tudunk töb- 24 bet az alakulásánál. Kétségtelen tény, hogy ez az intézmény is, bár kulturális szándékú volt, politikai arculatot nyert. Nem veszett-e el ez is a reformkori politikai élet dzsungelében? 1845-ben ugyancsak Szűcs Miklós, Agathodemon írja a Pesti Divatlapban Kissé gunyorosan, hogy "e casinó még csak egy könyvtárat sem birt létrehozni. Úgy van, de tehette volna ám, valamint megtevé ezt és egyebet a’ polgári egylet. Igenis de más a’ polgá25 ri egylet. Más ám s éppen itt a’ bökkenő”. A kaszinónak tehát nem volt könyvtára, a polgári egyletnek azonban volt. Nem tisztázott, hogy az olvasóegylet könyvállománya, amely kétségtelenül létezett, hova került, hiszen az 1842-es alakuláson kívül egyéb hírt nem hallunk a miskolci bibliotékáról. A casinóban nem létezett, s ez naplóírónknak elegendő volt ahhoz, hogy hazaszeretetét tovább erősítse, hogy radikalizmusát tovább fokozza. A könyv Szűcs Miklósnak legkedvesebb szórakozása volt. Nem ok nélkül jegyzi meg, hogy az olvasóegylet vezetőségének tagjává választották.26 Ha valahol otthonosan mozgott Szűcs, akkor a könyvek között egészen bizonyosan otthon érezte magát. Olvasmányait, olvasmányélményeit már csak számba venni is hosszadalmas lenne. Néhány gondolatot azonban feltétlenül el kell mondanunk arról a hatásról, amelyet a könyv gyakorolt naplóírónkra. Naplójából kiderül, hogy a magyaron kívül rendszeresen olvasott francia és német nyelven. A franciát eleinte tanulmányi célból gyakorolta, s meg is jegyzi egy alkalommal, hogy olyan módszert próbált magának kidolgozni, hogy előbb kigyűjtötte magának egy-egy olvasandó francia könyvből az ismeretlen szavakat, s azután próbálkozott meg az olvasással, (l. 576) Úgy tűnt számára, hogy ezzel a módszerrel eredményesebb munkát tud végezni. Piatalkori olvasmányai természetesen elsősorban magyar nyelvűek voltak. 15 éves koráig a magyar irodalom köréből csak Páy regényével, a Bélteki házzal és Zrínyi Szigeti veszedelmével ismerkedett meg (i. 66), 1836-ban azonban Regéczi hatására rendszeresen forgatja a folyóiratok közül a Mu- zariont, az Aurorát, a Tudós Társaság évkönyvét (i. 76), 1837-ban Vörös303
