Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista

Miskolcra, majd Borsod megye tiszteletbeli alügyeszévé lett, 1843-tól magánügyvéd, 1845-tól táblabíró, 1846-tól árvaszéki ülnök volt. 1850-től 1881-ig a földhitel intézet borsodi jegyzőjének és ügyészének tisztét látta el, s amellett 1851-től a tűzkártérítő egyesület és a takarékpénztár helyi kirendeltségeinél is ügyészként működött. Az osztrák törvényekből 185 5-ben tett vizs, 7

gát. 1885-ben nyugdíjba merit. Három év múlva 1886. december 31-én meghalt.

Életét egyéniségét családi és vagyoni körülményei is meghatározták. Erről naplója kiadásának bevezető tanulmányában részletesen írtam. Jelentéktelen volt az a szőlő és földterület, amit édesapjától örökölt. Anyai nagyszüleitől a Kecskemét mellett rá jutó mintegy 93 holdnyi szántó már komolyabb birtoktest volt, a távolság azonban a lehetséges hasznot nagymértékben csökkentette.0 Szűcs Miklósról tehát nyugodtan lehet állítani, hogy a reformkori értelmiség és a szegényebb birtokos nemesség jellegzetes képviselője volt.

G-yenge fizikumát gyakran erősítette az akkor divatos fürdőhelyeken, szívbetegségét már fiatal korától sejtette, s ez hipochonderré is tette. Soha nem nősült meg. Bár egyszer - mint erről bátyja, Samu naplója beszél - lehettek nősülési tervei. Partnerében azonban valami miatt csalódott: "Csalódása, mely miatt nőtlen maradt, jóságának könnyelműek által lett kizsák- mányoltatása, bizonyosan nevelék szívbaját." Miklós maga azonban csak e- gyetlenegyszer beszél erről a csalódásról, partnerének nevét azonban akkor sem említi meg: 1855-ben: "april 15-17-ig igen nevezetes napok életem9

ben, nagy csalódás, - de jobb volt így, mint a következés megmutatta ..." Hipochondriája mindinkább elhatalmasodott rajta, ez azonban nem akadályozta abban, hogy munkáját a lehető legbecsületesebben el ne végezze.

Világnézetét családi körülményei határozták meg. Bátyja, Samu és ő közte ebben a tekintetben alig lehet különbséget felfedezni. Mindketten hittek Istenben, egyéniségükre azonban nemcsak a kálvinista racionalizmus, hanem a puritanizmus is rányomta bélyegét. Eigott kálvinistákká azonban sohasem váltak, minden vonatkozó megnyilatkozásukból kiderül, hogy a vallási tolerancia hívei voltak. Miklóst azonban elsősorban a politikai élet kötötte le. Kétségtelen tény, hogy a világosi katasztrófa döntő fordulatot jelentett az életében. A bukás után egyre inkább elzárkózott s ezután már csak a gazdálkodás foglalkoztatta. Embersége, s testvérei iránti szeretető számtalan tanújelét adta. A leghatározottabban bátyja foglalta össze egyénisége pozitív vonásait: "Az igaz testvéri szeretetnek élő példája volt ő, ki az é- des testvérrel, e sorok írójával haragban soha nem állott; áldozatkészségével pedig ennek családfenntartási, nevelési gondjait tetemesen enyhítené. Nemcsak vérszerinti rokonok, sógorság, barátság által hozzá fűzöttek iránt viseltetett szeretettel, de idegenekhez is annyira, hogy ellenségét, haragosát nem ismerek. Emberbaráti szeretetének éclatons példái tűnnek ki vég294