Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Tamáska Péter: A linzi posztómanufaktúra kereskedelmi kapcsolatéul Magyarországon a XVIII. század hetvenes éveitől a XIX. százaid első évtizedéig
I kénti hullámzását tekintve is érdekes gazdaságtörténeti összefüggés rajzolódik ki. 1776-ban, amikor a cseh részeket sújtó főképp mezőgazdasági recessió a távolsági kereskedelemre is kihatott, vagy az 1790-es években, amikor a birodalom minden országa súlyos gazdasági nehézségekkel küszködött, meredeken szökött fel a fizetni nem tudó kereskedők száma.17 A XVI1I-XIX. század fordulóján a hazai nagykereskedelem, mint ezt a linzi manufaktúra tevékenységén keresztül is megvilágítottuk, jórészt külföldi, főképp a birodalom nyugati feléből származó cikkek árusításával foglalkozott, ugyanakkor viszont a magyarországi és a török nyersanyagok - a gyapjú és a gyapot -, nagy szerepet játszottak az örökös tartományok és a cseh országrészek textiliparának nyersanyagellátásában. Sihlavában, Brünnben, Kro- mérizben, Holesovben, Vizovicében, Prydekben s a határmenti Uhersky Brod- ban és Uhersky Hradistében nagyforgalmú tranzit-lerakatok létesültek, s csak a hetvenes évektől kezdte kiszorítani a külföldi - így a magyar és a török 18 gyapjút - a cseh gyapjú. Sokan eme tranzit kereskedelem bonyolítói közül magyarországi görög kereskedők voltak, mint ezt a prágai Gubernium Commerziale iratai is bizonyítják, s a pesti kereskedöházakon keresztül a tokaji 19 görögök is érdekelve voltak a tranzit ügyletekben. A Helytartótanács vesz- tegzárral kapcsolatos jelentései közt tallózva ugyancsak számtalan példa a- dódik erre a tranzit kereskedelemre. A miskolci és tokaji kereskedőknek készárút szállító Pometa Konstantin faktor 1795-ben 202 zsák gyapot vesztegzár alá helyezéséről adott igazolást, s ugyancsak ebben az évben Cosma Panajot és Zika Nasto szállítottak nagyobb mennyiségű gyapjút tranzit , . , 20 eladásra. A linzi kereskedelmi hálózat északkeleti irányban a Gyöngyös—Eger-Mis- kolc vonal körül alakult ki, majd a Tokaj környéki helységek s maga Tokaj, továbbá Kassa, Eperjes és a Szepesség voltak az áruk fő lerakó helyei. Tokajnál jól kitapintható sűrűsödési ponttal találkozunk, s nagyjából az itt élő görög kereskedők tartották kezükben az északkelet-erdélyi szálakat is nagybányai és máramarosszigeti üzletfeleiken és hitsorsosaikon keresztül. Az egri, miskolci, tokaji és dószegi kompániák szorosan együttműködtek a tokaji orosz bizottsággal, amely fontos gazdasági misszióján túl kulturális és vallási segítségek nyújtott nekik. Kereskedelmi ügyleteikben a családi és rokoni kapcsolatok voltdc a dominálok, de előfordult az is, hogy a socius más vallású és etnikumú rétegből került ki, ilyenformán Kosztics Gabriel és Kragor Nicolai a debreceni Schmitt Mátyás szabómesterrel, Angelaky Laskár pe21 , dig a szefárd Mayer-Amigoval társult. A linzi behozatal elosztását mérlegelve, szembeötlik, hogy Pest, Buda és Óbuda kereskedői mellett kezdetben a tokaji körzet consocietásai kiemelkedő szerepet játszottak, hiszen az ide szállított árúk értéke ekkor még 16,2 %—át tette ki az 1776 és 1789 között fel— 260
