Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kahler Frigyes: Adalékok az újkori pénzhamisítás történetéhez (XVII. századtól 1848-ig)

9 Vö. KOSÁRY 1975. 13-22. és MÉREI Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790-1848 között. Századok, 1981. 115.3.

463-521.

10 GUNST Péter: Az iparosodás hatása Nyugat és Kelet-Európa mezőgazdaságára, Valóság, 1976. 9. 10-11.

11 KOSÁRY 1975. 17.

12 így Mária Terézia e nemesi adómentességre hivatkozással Magyarországra nem terjeszti ki a merkantilista fogantatáséi 1774-évi rendeletet a gabona kereskedelem korlátozásának megszüntetéséről.

13 Erre hivatkozik később Metternich is a vasút kérdésében, s aligha_

lehet ezt a tényt Andics Erzsébet nyomán csak misztifikációnak tekinteni.

ANDICS Erzsébet: Metternich és Magyarország. Bp. 1977.

14 1712/15: 1722/23; 1728/29; 1741; 1751 különösen jelentős országgyűlés

lefolyásáról. Lehoczky Dániel békési követ naplója. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár. Föl. Lat. 3520 és HORVÁTH Mihály:

Magyarország története VIII. Pest, 1873. 299-309.

15 A. BECK: Die Finanzverwaltung Österreiches 1749-1816. (Mitteilungen

des Lustituis für österreichische Geschieht forschung. 1894. 237-366.

lg A később tárgyalt külföldi pénzeken kívül utalunk a Magyarországon

hivatalos pénznemekre: 1 Mária Terézia tallér = 2 rhénes forint =

120 krajcár. A körmöci arany 24,5 forint (értékarány 1:14). 20,10 és

ÍO, és 5 krajcáros ezüstök, 17 krajcáros (máriás) és 3 krajcáros

(garas) ezüstök. Réz dénár; ( 5 *■ 1 garas) és poltura, számolnak

még rhénes forintban - 60 krajcár - ÍOO dénár, kurta vagy magyar

forintban - 50 krajcár és vonás forintban - 51 krajcár. Az idegen

pénzeket igyekszenek kiszorítani, és kialakítani az egységes bér-,

ár- és mértékrendszert, valamint a birodalomból megakadályozni a

nemesfémkivitelt.

Vö. KŐHEGYI 1. 32-43.

RÁKÓCZY Gyula: Mária Terézia pénzverése 1741-1768 között. NK.

LXXIV-LXXV. 61-72.

MAILÁTH J.: Geschichte des österreichischen Keisersteates. Hamburg 1848.

O.v. LOCHR: Die Finanzierung des siebenjähringen Krieges. Numismatische Zeitschrift. 1925. 95-110.

18 Itt elsősorban annak a folyamatnak a befejezésére gondolunk, amelynek eredményeképpen a német kereskedőtőke átadja helyét a holland, majd az angol és francia tőkének, s amelynek nyomán az ösz^

szeomlott Hanza helyett Amszterdam, majd London lesz a kapitalizá246