Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kahler Frigyes: Adalékok az újkori pénzhamisítás történetéhez (XVII. századtól 1848-ig)
módja így elsődlegesen a prevenció volt. Ez a megyék és városok igazgatási gépezetén keresztül történő tájékoztatásban nyilvánul meg. Ezek a felhívások - amelyek pontosan tartalmazzák a hamisítványok leírását - nemcsak Magyarországon, illetve a Habsburg birodalomban forgalomba került hamisítványokat ölelik fel, hanem Európa bármely részén ismeretessé vált 96 hamisítványok létezésére figyelmeztetnek. XXX Az egyre szűkülő fémpénzhamisítás mellett, az 1760-as években megjelent papírpénz új korszakot nyit a pénzhamisítás történetében. A papír anyaga önmagában új feladat elé állítja a hamisítókat. Amennyivel "könnyebb" a rajzok, metszetek készítése, - csak a pénz egyik oldalára kerül ábra - mint a verőtövek vésése vagy öntőformák előállítása, annyival több problémát o- koz a megfelelő minőségű papír megszerzése, a vízjelek és az úgynevezett guilloche utánzása. A pénzhamisítóknak kétségtelenül kezdeti előnyt jelentett a papírpénznek szokatlan volta, a lakosság jelentős részének analfabétizmusa. Mindvégig csábító a hamisítók számára, hogy a papírpénzhamisítással nagyobb haszonra tudnak szert tenni, mint az aprópénzek - ritkán tallérok - hamisításával. Alig néhány évtizeddel az első papírpénzek bevezetése után már nagy mennyiségű hamis bankjegy van forgalomban. Magyarországon a papírpénzhamisítással kapcsolatos kérdés azonban azért is sajátos, mert a Magyarországon forgalomban lévő papírpénz nem magyar papírpénz. A rendek, akik a "pénzkibocsátás fölött ... nem tudtak komoly ellenőrzést gyako97 . . , rolni" soha nem ismertek el magyar pénzként a papírpénzt, az mégis forgalomban volt az ország területén. Polgári történetírásunk észleli, hogy "a merkantilista törekvésekkel egyidejűleg jelentkeztek a papírpénzek, bankjegyek is, ami főleg az ipar és a ke- , 98 reskedelem fejlesztésit szolgaija." Ennek ellenére a papírpénz ausztriai, majd magyarországi megjelenését mint a III. Károly háborús politikájának csődjével megalapozott, majd a Sziléziai elvesztésével megnövekedett és a napóleoni háborúkkal végleg óriásivá fejlődött államadósságok következményét szemléli. Lényegében hasonló fel, ,, 99 fogast képvisel Kőhegyi Mihály is, azzal az eltéréssel, hogy ő a fenti folyamatot a Rákóczi szabadságharc éveinek államadósságából származtatja. Ez a felfogás lényegében a kortársak nézeteinek folytatása, amelyet Bányai József "Nagy tallér, vén Krajtzár és Kajla Márjás beszélgetése" c. debreceni gúnyversben szedett rímekbe a XIX. század első évtizedében. Az illegálisan, kéziratban országszerte másolt vers gyors elterjedése nem hagy kétséget a- felől, hogy a szerző gondolatai osztatlan egyetértéssel találkoztak. A vers 239
