Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kahler Frigyes: Adalékok az újkori pénzhamisítás történetéhez (XVII. századtól 1848-ig)
gyében - Piszina faluban - egy kis csoport - 3 íö - ver hamis pénzt. Az általuk "kovácsolat" hamisítványokat egy házaló zsidó hozta forgalomba, a57 kit 1705 augusztusában letartóztattak. Máramarosi pénzverő cigányok u- gyancsak hamisították Rákóczi pénzeit. 1705-ben érték tetten Lakatos Pétert, aki bevallotta, hogy Kerekes János ungvári ötvös készítette a "pénz formát", 58 Kerekes András pedig "complocesse volt." Szomolnok környékéh a császári "veres polturák" hamisítására van ada- 59 tunk. Ezek a hamisítványok, I. József polturájának hamisítványai, mint ezt a körtvélyesi lelet tanúsítja formahű veretek. A réz anyagú pénzt gondosan ezüstözve hozták forgalomba.^*“* Nem lebecsülendők azok a hamis pénzverdék sem, amelyek Havasalföl- dön és Lengyelországban működtek és rézpoltura hamisítványokat Magyar- országon hoztak forgalomba.^*1 Jelentőségüket mutatja, hogy Rákóczi 1706- ban az Esztergomi táborban kelt dokumentumban külön is említést tesz róluk. ^ A hamis rézpolturák felszaporodása arra kényszeríti a pénzügyi adminisztrációt, hogy az 1707. évi felülbélyegzéskor külön kiválogassák a ha- _ , 63 misitvanyokat. Ez az intézkedés azonban nem jelentett megoldást. Az el, 64 lenjegyzes után nyomban megkezdik az ellenjegyes polturák hamisítását is. Az ismertetett írásos anyag bővebb, mint a ránk maradt numizmatikai emlékek. Az általunk tanulmányozott rézpolturák hamisítványai azonban meggyőztek arról, hogy a hamisítók nem emelkedtek felül a XVI. sz-i cigányhamisítványok színvonalán. Gyakran az egyszerű, könnyen másolható éremképeket a hamisítók olyan mértékben torzították, hogy több esetben a címer felisme- . , 65 rese is nehez. A Rákóczi szabadságharc bukása után egy csapásra eltűnnek a konjuk- turát kihasználó, rézpénzt hamisító műhelyek és a meginduló császári közigazgatás lehetetlenné teszi a "veres polturák" jelentősebb mennyiségű hamisítását is. Bár mint látni fogjuk, a pénzhamisítás hagyományos formái tovább élnek, a XVIII. század további részében, és a XIX. században is - sőt még új formákkal is találkozunk - összességében tovább folytatódik a fémpénzhamisítás volumenének szűkülése. XXX A XVIII. század öntött hamisítványai - zömmel tallérhamisítványokról van szó, a már említett "házi öntésű" hamisítványok. A réz-ólom-ón-cink tartalmú ötvözetek, ezüsttartalmuk igen cëekély - 5-10 %. Az ilyen ötvözetek megmunkálása nem igényel komolyabb technikai felszerelést - mint a verőtövek véséséhez szükséges szerszámok - csak ügyes kezű formakészítot és egy kis olvasztó kemencét, A pénzhamisításnak ez a formája alkalmas leginkább a nem 235
