Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kahler Frigyes: Adalékok az újkori pénzhamisítás történetéhez (XVII. századtól 1848-ig)

silány minőségű éremkép sem. Nem egy igen durva hamisítvány kopási nyo­mai arra utalnak, hogy évekig használták leleplezés nélkül.^ A kis címletű ezüstpénzek hamisítványai között is megtaláljuk az eredeti verőtővel készült „ « 40 polturakat. A borosjenoi lelet eredeti verotövekkel - hengeres eljárással - készült 1699-i évszámos polturáinak kivitele nem hagy kétséget a pénzver­de gépeinek felhasználásáról. Emellett tanúskodik a vörösréz lemez egyen­letes, szakszerű hengerlése is. A verdén kívül folytatott hamisítás nyomait követve először egy műhely meglétét kell regisztrálnunk, amelynek tevékenysége átnyúlik Lipót korára, ami egyben működésének utolsó szakaszát is jelenti. A budavári ásatások­nál napvilágra került hamisítványanyag egyértelműen a XVI. században már említett budai hamisítóműhely további tevékenységére utal. Jelentős a hami­sítványleletben az 1685-ös évszámmal készült - s ez egyben a lelet záró­„41 évszáma - öntominta. A mintával ragusai grosettokat készítettek. Az elrej­tés ideje minden bizonnyal Buda 1686. június 21-én kezdődő ostromával kap­csolatos. A hamis öntőminta és a viszonylag nagy számú hamisítvány - 284 42 db-ból 6 arany a többi ezüstpénz hamisítványa igazolja a budai verde mű­ködését, Buda visszavételéig. A budai öntőminta másik tanulsága, hogy igen óvatosan kell bánnunk a Magyarországon forgalomba kerülő hamisítványok eredetét illetően. A külföl­det járt ötvöslegények vagy vándor cigány ok jól ismerték a német fejedelem­ségek, valamint a hollandiai és itáliai pénzeket. Ezek hamisítványainak le­leplezése Magyarországon nehezebb volt és ezért a hamisítók nagyobb biz­43 tonsággal hozhatták forgalomba, mint a magyar pénzek hamisítványait. A szórvány lel etek között találunk olyan vert hamis XV. krajcárosokat, a- melyek helyileg ez ideig meg nem határozható, de kétségtelenül elég jól fel­szerelt kisebb műhelyek termékei lehetnek. A vörösréz hamisítványok jól vé­sett, az eredetihez igen hasonlító verőtővel készültek. A hamisító műhely . 44 hengeres technikát alkalmazott. Ugyancsak veréssel, de nem hengeres technikával készült hamisítványok a- nyaga általában vörös, ritkábban sárgaréz. Ezek a verőtövek nem közelítik meg az előbb említett hengerléssel dolgozó műhely színvonalát, sem az é­„ „ 45 rémképek, de még a betűk hu utánzásában sem. A hamisítványok nem­„ 46 csak a körmöcbanyai, hanem a nagybányai és kassai pénzverdékben ké­_ „ 47 szült penzeket is utánozzák. Az ismertetett vert tipusokon kívül találkozunk primitív kivitelű öntött ap­rópénz hami sí tvány ok kai is. Az öntött hamisítványok egyik csoportja általá­, , „ , 48 ban sárgaréz, - kivételesen vörösréz - anyagú. Figyelmet érdemelnek a másik tipusba tartozó - és a XVIII-XIX. századi hamisítványok kedvelt anya­gát képező - ón-ólom anyagú hamis aprópénzek. Ezeket gyakran nem is e­233

Next

/
Thumbnails
Contents