Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században
ban Tolcsván "hidegben aszúszedők" 14, 1755-ben hóban szedők 15 dénárt. Az elszámolásokban találkozunk "2 itze lisztért" - ami 12 dénárnak felelt meg - vagy 1768—ban "7 dénár és egy kenyér" napszámbérben szedő asz— 109 szonyokkal. A puttonozók bére előbb 17-21, majd 2 2-24 dénár között ingadozott étkezés nélkül, étkezéssel pedig 9-12 dénár volt. Az esőben, sárban, meredek hegyoldalakon puttonozók nehezebb munkáját külön magasabb díjazással becsülték meg így pl. Bényén 1736-ban "meredek helyen" megjelöléssel 26 dénárt, 1755-ben "nagy essőben, sárban" 26 dénárt, 1772-ben Bényén, Tolcsván szintén 26 dénárt fizettek. Hasonló túlfizetéssel találkozunk, ha a puttonozás mellett más munkában is segített a puttonozó pl. 1731-ben Mádon "sajtolásnál is segített" 29 dénár, 1791-ben pedig egy újhelyi puttonozó "szekérnél is kinn volt éjjel" ezért 30 dénár lett a fizetség. Résznapszámokra vonatkozó adatok: 1757-ben csak "osonnáig puttono— zott." 20 dénárért, 1768-ban pedig "délig szedett, azután puttonozott" 18 dé, ,.110 n árért. Találkozunk természetbeni fizetségért dolgozó szüretelőkkel is, mint 1780- ban " ... Szüretben Répási Jutka mindvégig dolgozott, szolgálattyáért és Munkájáért egy hordó bort adván né kié ... SZŐLŐTAPOSÓK, PRÉSELŐK, SAJTOLOK NAPSZÁMBÉREI Mivel a korabeli adatokban nem találhatók utalások arra, högy a szőlőt préselés, sajtolás előtt összedarálták, összezúzták volna, ezért feltehetően nehezebb volt a szemekből a nedvek kivonása, átszúrásé. Míg a kistermelőknél a taposás volt az általánosabb mód arra, hogy a szőlőből mustot nyerjenek, addig a XVIII. században a nagyobb szőlőbirtokokon már sajtolás volt a gyakoribb. Az aszút mindig taposták, de külön utasítás volt arra, hogy ez a taposás "patkótalan tsizmában" történjen, hogy a magvakat ne törjék össze és a "bornyomó zsákot" ne rongálják a patkószegek. Bérkülönbségek vannak a csak szőlőt és a szőlőt és aszút egyaránt taposok között, mivel aszút taposni nehezebb volt. Vannak adatok törkölytapos ókra és sajtolásnál kisegítő munkaerőkre, a- kik kevesebb bért kaptak, mint a borkészítők. "Az közönséges szöllő taposok" napszámbére 24-26 dénár volt, érkezéssel pedig 18 dénár. Az aszú taposásért 28 dénárt fizettek, de 1778-ban 30 dénárt is adtak, a törkölytaposó 18 dénárt kapott. Találkozunk olyan adattal mint 1736-ban, mikor a napszámos délig szedett, azután pedig sajtolt és 22 215
