Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században
Mindezek ellenére a vincellérség jól fizetett, nagyobb jövedelmet adó és hozó Állás volt, alkalom a társadalmi felemelkedésre. S ZAKMÁNYBÉRE K A szőlőművelésben gyakori volt a szakmánybán történő foglalkoztatás, a- mikor egy-egy szőlőterületet vagy annak egy-egy munkáját pU metszés, kapálásait, fedés-nyitását előre kialkudott összegű bérért egy család, egy csoport esetleg egy személy részére kiadták. Az ilyen szakmánybán à "kapás" megjelölésű terület volt a fizetési megállapodás, az elszámolás alapja. Egy "kapás"-nak (fossio, fossura) annyi szőlőterületet neveztek, menynyit egy ember egy nap alatt megkapált, ez a Hegyalján 80-100 a -öl volt, de a XVIII. században 94 n-bl lett a törvényes számítási alap, amelyhez minden tulajdonos igazodott. A munkavállalásnál a munkás gyakran szemmértékére hagyatkozott csupán, hiszen a gazdának, vagy vincellérjének érdeke volt a műveltetendő területet kisebbnek mondani, 2-3 "kapást" letagadni a maga javára. A rendtartásokban, vagy számadásokban a "tizemberkapáló" szőlőterület volt a viszonyítási alap, ehhez mérték a kisebb, vagy nagyobb területek béreit, sokszor nem arányosan. Az 50-70 emberkapáló szőlőknél egy kapás területre több bér jutott, mint a 4-5 kapások esetén, valószínű a folyamatos munka biztosítása, a munkáskéz megtartására, a jobb, kitartó munkavégzés érdekében történt így. A szakmánymunkáknál a munkadíj mellett a munka befejezésekor áldomást is szokás volt adni, nagyobb mennyiségű pálinkát, vagy helyette pálinkára, borravaló "áldom ás pénzt." 1625-ben a viszonyítási bért így jelölték meg: "az szakmaniosoknak pe-- 8 2 nigh tiz ember kapálló szeöleötül harmadfél magiari forint adattassék..." 1641-ben " — Szakmánybán való kap állás tiz ember kapálló szőllőért három magyari forint és 30 dénár, ez mellé se kenyér, se hús, se szalonna 83 ne adatódgyék " - szólt az utasítás. 1666-ban "Szakmányosoknak tiz ember kapáló szőllőtől adatott 3 Rhénes Forint és 50 dénár.“®* "1689-ben Török Mihályné a Tartzali Juhosoldalon lévő szöllöjét Saska 85 Mihálynak adta mi vélni 5 Rf. fizetés mellett." Ez a kis szőlőterület 2-3 kapás egész évi munkájának szakmánybére volt. . 1717-ben a tokaji Mogyoróson lévő húsz kapás terület első kapálási szakmánybére 7 magyar forint, ugyancsak Tokajban a Remete szőlőben ha206
