Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században
tosítdsdra, így az elmaradt munkákra, főleg a harmadik kapálásra, igazgatásra, kötözésre kevés jelentkező volt. Ezért panaszkodott Kassa város abaújszántói vincellérje 1677-ben: "az legényeim elosztanak ki aratni, ki csé- 42 pelni, ki hova ... " Sok munkásnak magának is volt kisebb-nagyobb szőlőterülete és legelőbb annak munkáit végezte el és csak azután vállalt napszámot más szőlőkben. Az állandó munkaerőhiányt a Hegyaljára jövő "idegen1’, vendégmunkások, főleg Szabolcs, Borsod, Abaúj megyékből érkezők nem tudták mindig enyhíteni, pótolni, akiktől féltek is a munkaadók, mert szakszerűtlenebből, gondatlanabbá dolgoztak. "Sok idegen gyülevész kapás emberek öszve todúidnak 43 és a szólót le tördelik." - panaszkodtak. Az állandó kereslet, a munkáshiány megmutatkozik a bérezésekben is, a fokozatos, lassú béremelkedésekben. Amíg 1738-ig "Kapások díja 9 poltura.. többet fizetni ne merészellyen senki ... " állapította meg a Zemplén vármegyei határozat, addig 1739. junius lO-én Kossuth András szolgabíró körlevélben így tudósította a hegyaljai kerület városait, a helységek elöljáróit a módosított határozatról: " ... Az Hegy ally án, az hol nehezebb munkájú Szől- lők vannak és a hol sorban és nem útra sétálva szokták kapálni a Szőllőket megh engedte a Tekintetes Nemes Vármegye, hogy az kapásoknak tiz 44 poltrával, karozoknak pedig nyolcz poltraval fizessenek ... " 1747-ben mar ennél is többet fizethettek általában a szőlősgazdák, mert utasítás született, hogy " ... nyitóknak 8, mettszőknek 9, kapásoknak leg feljebb ÍO poltura bér fizethető". __ A munkaerőhiányra jellemző, hogy 1739-ben Sennyey Imre a tolcsvai szőlőinek műveltetésére bodrogközi birtokairól küldött munkásokat, amiről udvarbírója így panaszkodott: " ... mezei munkák mind hátra maradtak, mivel az Jobbágyság mind Hegyallyára hajtva, mást kapni nem volt, még az Szőllő . , 45 Pásztorság is Hajdúk áltál ment vegbe ... " A közeli birtokosok ezt megtehették, de a távoliak kénytelenek voltak egyre nagyobb béreket fizetni. Előfordult, ha a tavaszi vagy nyáreleji ter-_ méskilátások nagyon rosszak voltak nem is költöttek a terület műveltetésére drága napszámot, mint ahogy 1769-ben Olcsváry Dániel tette tolcsvai szőlőjével, melyet " ... az Nyár kezdetén annyira elvert az jég, hogy még az 46 kapát sem érdemiette .m " A megyei és mezővárosi intézkedések, melyekben leggyakrabban a szőlőbirtokosok érdeke jutott kifejezésre, húszén a városok elöljárói maguk is szőlőbirtokosok voltak, így alapvető érdekük, céljuk a bérek leszorítása, vagy legalább megtartása volt. Javukra már az 1641-es megyei érvényű rend- szabásban a következő szerepel; hogy " ... senki sem titokban sem nilvan.. (a meghatározott bérnél) ... íellieb való bért adni és semminemű éléssel bé197
