Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században
mékek, élelmiszerek, kézműipari cikkek áremelkedése meghaladta a munki bérek egyidejű emelkedését. A XVII. századi munkabéreket a Hegyalján és szerte az országban a; " ... 1625 esztendeöbely Sopronyi Constitutionak 39. 40 és 41. Articulusa' szerint állapították meg és pontos betartását követelték, mert ha "... In ge re vei in parte valameli ember transgredialni mereszli... (nagy) ... peonat 16 subeallia ... " Zemplén vármegye gyakran a mezővárosokra - az ott kialakult szokásokhoz igazítva - bízta a bérek limitálását. A városok árszabásaikban bi zonyos egységesítést igyekeztek érvényesíteni, ezek a limitati ok azonban . , 17 csak irányt szabtak, keretet a minimum es maximum között. A bérfizetéseknél gyakorlatban mindig alkalmazkodtak a végzett munkc tényleges értékéhez, bár a kereslet, a gyakori munkaerőhiány módosította azt a munkavállalók javára. Az 1662. évi 8. te. 3 és 4 § kimondta, hogy bérekre mindenhol, mindkét félnek szabad legyen egyezkedni. A Hegyalján a bérezéseknél, főleg a szőlőművelésben érvényesült a s kásjog. A statútumok a magasabb bérezésre való törekvéseket akarták s: gorú malmaikkal leszorítani, ezzel a munkások bérnövelésére irányuló ig^ kezetét, lehetőségét csökkentették. A statútumok a bérszabályozók mellett munkafeltételek biztosításával, mindkét fél kötelességével is foglalkoztak. 1715 illetve 1723-ig a megye vagy a mezővárosok maguk hoztak létre : tutumokat, de azután az országgyűlési törvény értelmében más megyékkel egységesítően, egymással megbeszélve kellett kialakítani napszámbéreiket 1782. november 23-án Abaűj, Borsod, Szabolcs és Zemplén vármegyéi képviselői Kassán gyűltek össze, hogy megyéikben érvényes, egységes és árlimitatiot dolgozzanak ki. Az eredményről így számoltak be Zempléni " .M Köz jónak elő mozdítására és a kiszabott Rendnek és Limitationak J ganatos voltára tzélozó hasznos intézkedések sikeritésére az Szolgabirál nak a’ legszorosabb és pontos tellyesités végett ki adatni rendeltetett az megjegyzéssel, hogy az által hágók mindenkor haladék nélkül a megyéne 18 bé jelentetnek ... " Az ekkor elfogadott bérekben csak az aratóbérek é a Hegyalján kívüli szőlőmunkák bérei egyeztek meg a limitáltakéval a he aljaiak magasabbak voltak az eleve magasabbra szabott béreknél is, hisz külön megfizették a gyakorlott jó munkást, noha a limitatiok nem tettek k lönbséget kezdő, idegen, kevésbé hozzáértő és gyakorlott munkás között A munkában betöltött szerep fontossága, a megbecsülés jutott kifejezé re a bérezésekben. Legmegbecsültebb a szakképzett szőlőmunkás, az iré nyitó, felügyelői teendőket is ellátó vincellér volt. A XVII. században kialakult béreket az 1723« évi 66 te. értelmében mc dosították, de továbbra is -érvényben maradt a Hegyalján és a Hegy aljár 192
