Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Vida József: Az MDP KV 1956 nyarán született határozatainak hatása Miskolcon, különös tekintettel az értelmiségre
Déri befejezésül elmondta, hogy — szeptemberben és októberben — a szabad pártnapokat valamennyi pártszervezetben vitafórummá alakítják, amelyeken elsősorban az értelmiségiek hallatthatják szavukat. Minden erővel megteremti a pártbizottság az értelmiség politikai biztonságát, igyekszik növelni erkölcsi megbecsülését és közreműködik abban, hogy megjavuljanak anyagi körülményei. „A közeljövőben viták támadhatnak a párt képviselői és az értelmiségiek között. A vitás kérdéseket meg lehet és meg is kell oldani. Arra kérjük azonban az értelmiséget, hogy ismerje fel: ha az ország gondjairól van szó, akkor váll-váll mellett kell küzdeni.”41 Erről volt szó! Az értelmiségi határozat egyik jelentőségét ebben lehet kimutatni: leválasztani a szocializmushoz hű, a párttal együttműködni akaró értelmiségieket, az ellenforradalom szerveződő erőinek oldaláról. Ezt annál is inkább hangsúlyozni kell, mert a párt szövetségi politikáján belül az értelmiségi politikát sokan csak taktikai kérdésnek tekintették Miskolcon is. Az augusztus 29-i értelmiségi ankéton sokan hozzászóltak. Az előadók megnyugtató szavai ellenére sem sikerült olyan légkört teremteni, amellyel a bizalmatlanságot meg lehetett volna szüntetni. A legtöbb szó a műit. fájdalmairól, sérelmeiről esett. Ezt tette szóvá igen pozitív hozzászólásában dr. Sályi István az egyetem rektora is. „Az őszinte bizalom légköréről csak akkor beszélhetnénk, ha az értekezleten már arra is sor került volna, hogy megbeszéljük a jövő teendőit a határozat maradéktalan végrehajtásában.”42 Mondandójának lényege: a múltban és a jelenben is az értelmiség és a munkásosztály között nem volt szoros a kapcsolat, nem volt bizalom. „Ezt a szakadékot át kell hidalni, el kell tüntetni, ha őszintén kezet akarunk szorítani egymással.”43 Elég volt a tanácskozásokból, cselekedni kell! Az értelmiségnek kell megtenni a kezdő lépéseket, s akkor a bizalom rövid időn belül kialakulhat. Erre annál is inkább szükség volt, mivel egyrészt a nagyszámú miskolci (diósgyőri) munkásság közvetlen termelési kapcsolatban állt a legnagyobb miskolci értelmiségi csoporttal, a műszaki értelmiséggel. Másrészt rávilágított arra, hogy a szocialista társadalom egyes osztályait és rétegeit a többiektől elvonatkoztatva nem lehet vizsgálni. Harmadszor augusztus—szeptember folyamán az értelmiségi politika megvitatása során az értelmiség homloktérbe állításának volt olyan negatív hatása is - elsősorban a munkások körében —, hogy a párt velük keveset foglalkozik. Nem véletlenül szögezte le minden újságcikk, előadó, így Déri is: „Előre kell bocsátani, továbbra is valljuk azt a nézetet, hogy pártunk legszilárdabb bázisa a hatalom birtokosa a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály. Ezt nagyon fontos leszögezni, nehogy elvi nézeteltérések, zavarok keletkezzenek a párt osztálypolitikájának megítélésében.”44 Bizalomért bizalmat! Ez csendült ki azokon a találkozókon, melyeken megvitatták az értelmiségpolitikai határozatot Miskolcon. Bizalmat kért és ígért a városi pártbizottság, annak vezetői, de ugyanígy bizalmat kért az értelmiség is. A METESZ miskolci csoportja szeptemberi választmányi ülése is ezt vetette fel. A hozzászólásokból az is kiderült, hogy „félre kell tenni a sértődöttséget”, a műszaki értelmiség a párthatározat teremtette új légkörben „dolgozzon magabiztosan”, produkáljon még több, még jobb eredményt. Az ülésen felszólaló Földvári bírálta a hírközlő szerveket, köztük az Észak-Magyarországot is, hogy „keveset foglalkozik a tudomány munkatársainak munkásságával, pedig a dolgozóknak meg kell ismerniük a tudomány embereit, és azok munkásságát.”45 Ezt követően a helyi sajtóban és a rádióban ugrásszerűen megnőtt a miskolci egyetem tudósaival készített riportok, interjúk száma. Az értelmiségpolitikai határozat következtében előtérbe került az 1949-ben létrehozott egyetem (Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem) és Miskolc város viszonya, mely még 1956-ban sem volt zavartalan. Ebben szerepet játszottak országos, de helyi problémák is, amit Déri is megemlített az értelmiségi ankéton: „A városi pártértekezleten 234
