Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Vida József: Az MDP KV 1956 nyarán született határozatainak hatása Miskolcon, különös tekintettel az értelmiségre
1956. augusztus 6-án Miskolcon megyei pártaktíva ülést tartottak, melyen Gero Ernő is megjelent és felszólalt. A pártaktíva beszámolójának - amellett, hogy nagyon helyesen, egyetértve a júliusi határozat szellemével, végrehajtásra hívta fel a kommunisták figyelmét — hibája volt, hogy eltúlozta a megyei pártbizottság 1953 júniusa óta végzett munkáját: „A megyei pártbizottság 1953 júniusától kezdve alapjában véve helyes irányvonalat követett. Harcot folytatott a baloldali szektarianizmussal, mind a jobboldali megalkuvással. Ez a harc azonban nem folyt töretlenül. .. ismerte el a beszámoló. Bizonyos mértékben érvényre jutottak olyan nézetek is, amelyek lebecsültek egyes szövetséges rétegeket, tartózkodóak voltak a középparasztok, az értelmiségiek, a dolgozó kisemberek gondjai iránt.” Továbbra is elsősorban a jobboldali nézeteket tartotta fő veszélynek: „. .. akadályozták az előrehaladást olyan jobboldali nézetek is, amelyek semmibe vették a munka- és a bérfegyelmet, általában az állami fegyelmet.”28 Más kérdés az, hogy a felhozott példák a jobboldali nézetekre nem voltak meggyőzőek. Gerő felszólalásában nyomatékosan hangsúlyozta azt, épp úgy, mint a megyei pártbizottság beszámolója, hogy különleges jelentősége van az értelmiségiek fokozott megbecsülésének. Azokat az értelmiségieket is fel kell sorakoztatni a párt mögé . . . „akik csak egy-egy kérdésben értenek egyet velünk, de gyakorlatilag támogatják demokráciánkat. Szükség van okos szavukra, véleményükre, szaktudásukra, tanácsaikra, ezért meg kell becsülnünk, segítenünk kell őket.”29 Még önkritikusabb volt a hangja a városi pártaktíva beszámolójának, melyet Déri Ernő tartott. Beszédének elején leszögezte: a párt legszilárdabb bázisa a hatalom birtokosa, a parasztsággal szövetséges munkásosztály. Nem jelenti ez azt természetesen, hogy elhanyagolnák a többi dolgozó réteget. „Márpedig az előző esztendőkben hamis utakra vezető proletárgőg uralkodott el a pártbizottságban, egyes tagjai nem törődtek, sőt lebecsülték a szocializmus építésébe áldozatos részt vállaló értelmiséget. . ,”30 A város értelmisége nem kis szerepet játszott Miskolc gazdasági, kulturális és nem utolsósorban politikai életében. Az alapvető társadalmi változások nem hagyták érintetlenül a város értelmiségét sem. Létszáma a felszabadulás után jelentős mértékben növekedett, egyharmaduk 1945 után szerezte diplomáját. Legnagyobb súlya Miskolc ipari jellegének megfelelően a műszaki értelmiségnek volt, illetve a pedagógusoknak. Az ötvenes évek közepére az értelmiségi réteghez kell sorolnunk a diplomával nem rendelkező, „. . . de értelmiségi funkciót gyakorló ’kiemelt’ munkáskádereket”31 is. Az 1949-et követő időszak hibái kihatottak az MDP értelmiségi politikájára is. Miskolcon e torzulásokat fokozta a korábbi időszakban kialakult értelmiségellenesség, mely vezetőellenességgel is párosult. Az ötvenes évek elejétől „... e »balos« értelmiségellenesség .. . már a vezetés szintjén, vezetési koncepcióként is jelentkezett.”32 Ennek következtében a helyi pártvezetés és az értelmiség között a politikai együttműködés akadozott. Ez megmutatkozott abban, hogy lebecsülték az értelmiség szaktudását, indokolatlanul zaklatták őket, és kevés párttagot vettek fel az értelmiség soraiból. Az értelmiségi határozat ismertetése, megvitatása széles körben megkezdődött, de a legfontosabb feladat az volt, hogy az értelmiséggel kapcsolatos eddigi szemlélet megváltozzon. E folyamat először a pártbizottságokon, a tanácsi apparátusban kezdődött el. Jó példa erre a miskolci tanácsi vb elnökhelyettesének hozzászólása augusztus elején a testület ülésén. Elmondta, eddig komoly hiba volt, hogy a tanács nem támaszkodott nagyobb mértékben az értelmiségre. „Nem helyes az a felfogás, hogy a munkásosztály szerepe, vezetőereje csak úgy tud kifejezésre jutni, ha mindent magunk intézünk el... be kell kapcsolni a munkába a műszaki és egyéb értelmiséget, ki kell kérni véleményüket. .. Az már túlhaladott álláspont, hogy csak a politikai képzettség szerint nézzük és bíráljuk el a dolgozókat. Ma már tudni is kell. ”3 3 232
