Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Hőgye István: Hegyaljai vásárok, piacok, 1711-1849
vevők. Szakmai találkozás is volt ez, az azonos szakmák mesterei között, vásári igény felmérése, tapasztalatcsere. A pataki, újhelyi, tokaji vásárokban találkozott az itt tanuló diák szüleivel, rokonaival, akik ajándékokat, csomagot, híreket vittek, hoztak. Ezeken a vásárokon nemcsak az egyező, de a különböző emberek, embercsoportok tapasztalata, híre cserélődött ki, módosult, tovább adományozódott. A vásárok, piacok a világjárás, a látás, tapasztalás, tájékozódás szempontjából is jelentősek. A lakosság egy jelentős részének csak ilyenkor adatott meg az utazás, vásározás öröme, a „világlátás” lehetősége.77 Voltak a vásároknak tájékoztató, politikai hírközlő, sőt politikát elindító, történelmet formáló szerepük is. Ilyen volt a sátoraljaújhelyi 1697. évi július 1. vásár, ahol a hegyaljai, Tokaji Ferenc vezette felkelés kezdődött, kiteljesedett az egész vidékre és országos politikai eseménnyé vált.78 Ennek az eseménynek tudható be, hogy 1700-ban a nádor az újhelyi vásárt nem engedte megtartani: „ .. . Sátoralja Újhelyi nagy roppant gyülésü sokadalom Szent Jakab havának első napján .. . Palatinus Urunk Eö Hertzegsége paran- tsolattyára reménytelenséggel való szörnyű nagy bódulással széllyel veretett, oszlattatott, messze földről terhes szekerekkel oda fáradott sok adó és vevő embereknek kimondhatatlan nagy kárvallásokkal . . ,”79 Vásáron hallották a görög kereskedőktől az orosz—török háború hírét is. „ . . . Mostan vásár volt itt. . . sok görög gyütt Törökországból. . . tőlük tanultam (t.i. hallottam) hogy ki kiáltották a muszka ellen való háborút.. ,”80 Vannak levéltári adatok arra is, hogy sokan csupán csak szórakozásból, látni-hallani vágyásból jártak vásárokra, hiszen ott a közönség szórakoztatására megjelentek vásári énekesek, históriások, komédiások, képmutogatók, bábosok, vásári könyvárusok. Jellegzetes vásári könyv volt a kalendárium, melyekben a 18. század végétől megtalálhatóak az országos vásárok jegyzékei.81 A vásári mulattatok mellett megjelentek olyanok is, akik a vásározók kárára akartak maguknak hasznot, ilyenek voltak a tiltott játékot folytatók és hamiskártyások, kétes jövendőmondók. 1841-ben a keresztúri Szent Katalin-vásárból Szentgyörgyi György újhelyi hamiskártyást tiltották ki.82 A koldusok kéregetéseikkel háborgatták a vásározókat, ezért hoztak ellenük kitiltó intézkedéseket. 1823-ban Kaszner János hegyaljai főszolgabíró a következő körlevelet küldte szét a vásártartó városoknak: „ ... Magam különös tapasztalása, de nékem tett Hiteles Jelentések szerént az esvén értésemre, hogy a Hegyallyai Városokban esni szokott Országos Vásárok alkalmatosságával idegen helyekről.. . megjelenni szokott álortza alatt lappangó koldusok el nem tiltatván a jövő menő embereket tsak nem lovaikról szekereikről erős sürgetéseikkel és rimánkodásaikkal lehúzzák . . . Meghagyom ezennel felelet terhe alatt a Bíráknak, hogy minden idegen koldusokat, kiváltképpen vásári alkalmatosságokkal ha különben nem lehetne elfogatván hazájukba (t.i. falujukba) szoros őrizet alatt kísértetve eltiltani, a Publicumot meg menteni el ne mulassák .. .”83 A vásár még az orvoslásnak is színhelye lehetett, mint arról egy hegyaljai körözvény tudósít: „... Nord Dániel. .. mesterségére nézve Borbélynak állittya magát, szokott ereket is vágni, orvosságokat is be adni, de leg inkább fogakat szokott húzni. . . Vásárokon szokott járni és mintegy pantallér gyanánt drótokon már ki húzott emberek fogait szokta hordozni és viselni.. ,”84 Ember András a hegyaljai városokról írt verseiben megemlékezik híres vásárairól is: „Vagyon négy Vására Esztendőnként ennek, Hely Pénz az Uraké, Hadnagyé, a singnek Vékának, vagy egyéb másféle mértéknek A’ Biró veszi el hasznát a’ Föld bérnek.’ (Keresztár) 96
