Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Hőgye István: Hegyaljai vásárok, piacok, 1711-1849
tilalmaztasson.”18 Arra is található adat, mikor a vásárbírót „mülátónak” szakértőnek rendelik ki minőség ellenőrzésére. A sárospataki gubások bepanaszolták a vásáraikra járó idegen „Gubakészitő Mester Embereket.. . akik a Közönség megrontására egyszersmind ezen mesterség betstelenitésére munkáikban a gyapjút marha szőrrel vegyítve készítik” ezért kérték a vármegyét „mülátás” elrendelésére.19 Többszöri megyei utasítás szól arról, hogy a vásárbíró szorgalmatosán és váratlanul, naponta többször is ellenőrizze az árakat és minőséget, mert az árdrágítás, minőségrontás a kenyérnél nagyon szembetűnő lett. „ .. . Meghatároztatok minden Városokban, de nevezetesen az Hegyallyán . . . hogy az kenyér és semlye sütőkre szorgalmatosán vigyázzanak ... az vásárbiró minden nap kétszer mikor nem is vélnék személye szerint nézze meg a piaczot az sütőket meg tekintse és az élet árához ki tett limitatio szerint adattassa, avagy confiscaltassa, másodszor 12 pálcával bűntettessé a nemtelent, nemes személyt a szolgabirónak ki szolgáltassa .. .”20 A vásárbíróknak megfelelő jövedelmük volt, hiszen ez nagy tisztesség „nevezetes hivatalinak számított, „jó erköltsü, viseletű” személyek lehettek csak vásári piaci bírók. Ellenük, engedényességük vagy túl szigorúságuk miatt találhatók panaszok, főleg olyankor, mikor valakiknek érdekeit sértik. így a hosszülázi lakosok bepanaszolták az újhelyi piacbírót, aki 1842-ben beszedte tőlük a piacvámokat, holott korábban soha nem fizettek. A per kivizsgálása során kötelezték a panaszoló lakosokat, hogy ezután kötelesek vámot fizetni, hiszen eddig csak a „Piatz Biró kedvezése és gyakori elnézése” miatt történt a bérmentesség, most pedig már a piacbérlő érdekét sérti, jövedelmét csökkenti, ezért nem tekinthetnek el tőle.21 1829-ben „Ajhner Andrásné, Pandák Sámuelné és több újhelyi kenyérsütő kofáknak panasza ..., hogy Trutler János (t.i. a piacbíró) a kenyereket minden igaz ok nélkül elveszi és a maga hasznára fordítja . ..” Az ügyben a város elöljárósága egy deputatiot küld ki, akik jelentésükben megvédik a piacbírót: „ ... minek- utánna a kenyérsütő kofáknak tsalárdságaikat semmiféle módon meg nem akadályozhatta volna az arra Gondviselő (t.i. vásárbiró) minden két hétben tekintetbe vévén a piaczi árát, őrlésnek távolságát, kenyereknek nehézségét, de erre a kofák nem ügyelvén . . . más módon nem reguláztathattak meg.”22 Előfordult, hogy „hivatali hatalmával” való visszaélés, személyeket önérzetükben, nemesi kiváltságukban történt megbántásuk miatt városi és megyei elöljáróságnál bepanaszoltak vásárbírókat. 1775-ben a tokaji vásárban a vásárbíró „ ... az czédulás házhoz vitetett, csaló embernek lenni kiáltatott.. . meg veretett ...” - panaszolta Kuruc János a tokaji tanácsnak.23 A vásárbírók fizetése, jövedelme pénzből és természetbeli juttatásokból állt. A helypénzek, büntetésekből beszedett pénzeknek egy része, általában 1/3-a, „mézet, vajat, olajt, thurót, szalonnát akármit melliet iccevei és fontval szoktanak mérni, ha tiz fonthig avagy iccéig leszen, ha iccével mérik egy meszelt, ha fontval mérik fél fontval vészén . . . tiz icce vagy fontnál több után egy icce vagy fonthot vészén.” „ . . . Gyümölts árulók két pénz ára gyümölcsöt adnak . .. Posztó metszők egy kaptzának való posztót. . . bor árulásnál kóstolót, hordónként egy pint bort. . .”, melyből a tarcali vásárbíró 1/3, a tokaji 1/2 részt kapta. A mértékek kiszolgálásából bejött pénzjövedelmek szintén 1/3 részét kapták a vásárbírók.24 A piacbírák felügyelője a városi elöljáróság, illetve a hegyaljai főszolgabíró, aki legfelső szinten felelt a terület vásárjainak rendjéért. Többszöri megyei utasítás szerint is „ . . . a Járásbéli Szolgabiráknak kötelességek, hogy a vásárokba meg jelennyenek ... a vásárokra vigyázzanak ... a koldusokat ki hajcsák.”25 vagy „ . .. A Szolga Bírák minden Városokban Helységekben mind véka, mind ittze, mind más mértéket szorossan meg visgáljanak . . . igaz voltára vigyázzanak ... az mértékeket vásáronként visgállyák meg és ha hibásnak találtatik az oly vékatartókat azonnal büntessék. A tetézve adni szokott élet adás, amint eddig is, úgy ezután is az élet elvesztése alatt tilalmas lészen . . .”26 88
