Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Pap Miklós: Bodrog-Felsőtiszai halászrendtartások a XVI-XVIII. században
Az 1603-as urbárium szerint a halászok száma 16 volt, ebből 15 sárospataki, 1 újhelyi. Az 1648-ból származó urbárium azért is érdekes, mert nemcsak, hogy felsorolja a halászok neveit, hanem lakóhelyüket is megjelöli s azt is jelzi, hogy réti, vagy szegedi halász-e az illető s hogy milyen tisztsége van a halásztársaságon belül. A halászok száma ez évben 14 volt. Az Alsó Hostatban: Toot Simon halász Kis Mathe réti halász Gyura Bálint halász Jósa István halász Szegedi Ferenc halász Toot Balázs réti halász Kerékgyártó Marton halász Varga Pál halász Balogh András halászbiró Garas Jakab halász Balogh János réti halász Kasa Mihály harmados halászbiró Boczkai Ferencz réti halász Rendkívül érdekes a két halászrendtartás összehasonlítása. Sok azonosság, de sok különbség is van bennük. Ezek: 1. Az „Egyéb szolgáltatások” rendkívül igazodnak a helyi viszonyokhoz. így pl. Tokajban a halászok feladata volt a búza forgatása, levélhordás árvíz idején s szőlőmunkára való kötelezettség, ugyanakkor Patakon ez egyáltalán nem volt, hanem esik, sulyom- adás stb. kötelezettség terhelte őket. Nagyon sok helyen pl. Kiskörén, mely a Rákóczi uradalomhoz tartozott, egészen szokatlan kívánalmak szerepeltek a szolgáltatásokban. Az ő censusuk pl. így szól: „Földes uroknak esztendőnként zaraz halakat, kikelet madar moniakat szoktanak hoznia. Vagyon egy halas morotva, Mellyben az mit foghatnak, harmada urunké.” 2. Mindkét helyen általános az, hogy ha a gyalom az úré, akkor kétharmad rész az úré, egyharmad a halászoké. Ha a gyalom a halászoké akkor a részesedés aránya fordított. 3. A szolgáltatások nagysága szinte halfajtánként, sőt sok esetben folyók, tavak, morotvánként változik, sőt szegyénként is mások és mások. Jó példa erre a pataki rendtartás, ahol pl. a négy tilalmas halászóhely közül a Mosot Homokon és Eérfőben a fogott öreg halak teljes egésze az úré, míg a Kis Érben fogott halaknak kétharmad része az övé. A rekeszekben halászott öreg halak teljes egésze az úré s csak az apró halak a halászoké. A rekeszen kívül halászott halaknak kétharmada a halászoké. 4. Tokajban a halászok halfogási kötelezettségének elmulasztása esetén semmilyen büntető szankciót nem alkalmaz a rendtartás, Patakon ellenben, ha nem tudják teljesíteni kötelezettségüket, minden esetben 17 és fél dénárt kell büntetésként fizetniök. 5. Hogy mennyire kedvezőbb a tokaji halásztársaság helyzete a patakiakénál, azt főleg a tokaji rendtartás IV. és V. fejezete mutatja. A „vajda háló” lerakásának szokása a tokaji rendtartáson kivül sehol sem fordul elő, s rendkívül érdekes annak rendeltetése is. A vajda háló, úgy látszik, kimondottan „reprezentációs keretként” szolgált, hiszen abból még a földesúrnak és kapitánynak sem tartoztak halat adni. Érdekes kutatási téma lenne az, hogy milyen ünnepélyes alkalomra főztek ebből, shová „kévántatott” küldeni belőle ajándékként? Szokatlanul előnyös a tokaji halászok számára a VI. pontban foglalt jogszokás, mely szerint még a földesúr, kapitány és udvarbíró hálójában fogott halaknak is fele a haláKis-Patakon: a Toot Szeren 5 halász Kis Patakon a Magyar Szeren 79
