Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Pap Miklós: Bodrog-Felsőtiszai halászrendtartások a XVI-XVIII. században
V Vakmeny keczeghe hakt foghatnak az földes Ur, Capitan es uduarbiro haloiaban az Hakszok azoknak fele az Hakszoké. Az mely hálót penigh magok szamara nyl után az Hakszok le raknak, az varos nepeval egietem- ben, abbul senkinek reszt nem adnak, hanem az ki mit foghat az maga halóiban, az eppen eöve. VI. Mikor az keczeghe hakszast el kezdik, annak utanna esztendeö áltál minden ember szabadon hakszhat Szent Leörincz napigh, de az után tiklmas leszen az keczeghe hakszas.” A 99. oldalon felsorolja a Törvénykönyv „Az várhoz való Halaszok”-at, kik a következők: Halász Orbán Varsás János Szántó Pál Jakab Pál Arany Ferencz. „Ezeknek semmi eörekségek nincsen, hanem csak halaszasokkal élnék az Capitannak es Uduarbironak minden Penteken es Szombaton halat adnak.” Az 1574-es összeírás szerint a tokaji uradalomhoz tartozott a rakamazi nagy morot- va, továbbá két ér is a Gelényes és az Elekes, mindkettő a morotvára szolgál. Az árvízen meg szokták rekeszteni a halászok. Itt is a számos halnak a két része a földesúré, a harmadik az övék, az ró hal is az övék.13 A Gelényes nevű területrész ma is létezik Tokajban, de már nem a Morotvára szolgál, hanem a vár mögötti, az ún. Szent Strand melletti területrész őrzi a nevét. A várhoz tartozó halászok száma az idők folyamán folyton változott. 1708. július 7-én II. Rákóczi Ferenc parancsára az akkori adóösszeírásokra kirendelt vármegyei küldöttség jegyzőkönyveiben ... per Suam Serenitatem Principalem et Ducalem ... ad emendandas quaspiam differentias et errore tolendos in Conscriptionibus dicalibus obortos ... a tokaji halászság tagjainak a száma 14 volt. Ezek név szerint:14 Biró István, Jakab György, Medvés Mihály, Szeretvai Mihály, Tóth György, Csordás János, Juhász János, Molnár András, Szilágyi Mihály, Uj István, Halál István, Kecskeméti György, Oláh György, Tokay Pál, Ők voltak a fejedelem udvari halászai a Tisza tokaji szakaszán. Ugyanezen jegyzőkönyv felsorolja a bodrogkeresztúri halászokat is, kiknek száma 4 volt. Név szerint: Bokor András, Kövér István, Olcsváry György, Szilágyi István. Érdekes adatokkal egészíti ki e régi halászrendtartást a Mária Terézia által 1774-ben kiadott Urbárium.15 A szeptember 24-én kiadott Urbárium 5. és 7. pontja foglalkozik a halászattal. Az 5. pont a következőket írja: „Ex quo Contrarium Expositioni Puncti suos Competum sub. ex Urbaryis Anno 1689 et 1706 Incolas Oppidanos nonnisi postquam desonderat in Vere Piscationem per totam estatem is quae Festum S. Laurenty indiscrimi- natum Habuisse in Tybisco infra Arcem Tokayensem nekoando ad Limites Territory Tokayensis ideo Sanciysdem taliter et ad Normam in praetaetis Urbaryis deductam Sub. F. ulterius quoqua admissum est usuandam” 76
